Két tucatnyi vízesésre épült ez a mesebeli horvát település

Annak ellenére, hogy az utazók többsége a nyári időszakot választja Horvátország felkeresésére, az ősz színeinek köszönhetően néhány úti célok ezekben a hónapokban nyújt igazán csodálatos látványt. A Szluin (Slunj) városával összenőtt egykori molnárfalu, két tucatnyi vízeséssel körülvett Rastoke apró faházai viszont az év minden részében egyformán látványosak. Rastoke különlegessége, hogy éppen a Plitvicei-tavakból eredő Korana-folyó és Slunjčica-patak találkozásánál, és az ennek hatására kialakult számos vízesésre épült. Az egyedi lehetőséget kihasználva az itt élők a 17. században felhúzott vízimalmokra alapozták a település gazdasági életét, de bájos épületek a falu képét is meghatározzák.

Évszázadokon át a molnármesterség általában apáról fiúra szállt, míg a nők a híres rastokei kenyeret készítették a lisztből. Ezen hagyományok emlékének őrzője a helyi falumúzeum, amelynek látogatói megismerkedhetnek a régi idők mezőgazdasági eszközeivel, a vízimalmok működésével, valamint a faluban élők múltjával is. A takaros kertek közötti húzódó utcákon sétálva rövidesen elérjük Rastoke szélét, ahonnan alig 36 kilométerre terülnek el a világhírű Plitvicei-tavak. Természetközeli élményekért azonban még ennyit sem muszáj utazni, hiszen a Slunjčica völgye önmagában is elragadó kirándulási lehetőségek tárháza.

Ha a túrázás mellett más módon is megmozgatnánk az izmainkat, akkor választhathjuk a kajakozást vagy a raftingozást, de akár lóhátra vagy quadra is pattanhatunk. Amennyiben elfáradunk a sok mozgásbtól, üljünk be valamelyik helyi éttermbe, ahol frissen fogott pisztrángot vagy rastokei kenyeret ízletes sonkákkal és sajtokkal is rendelhetünk, természtesen egy jó horvát bor kíséretében. A horvát konyha specialitásai közül a čvarcit (tepertő), a pekát (húsos-zöldséges fogás), a štruklit (tésztaétel) vagy a gibanicát (rétes) érdemes megkóstolni.