Lenyűgöző nemzeti parkok várnak ősszel az adriai szigetvilágban

Az Isztriai-félsziget nyugati partjainál található, 14 szigetből és sziklazátonyból álló Brijuni-szigetek 33,9 négyzetkilométeres területét 1983-ban nyilvánítottak nemzeti parkká. Elsősorban Veliki és a Mali Brijunt, valamint a teljes szigetcsoport védjegyének számító, halacska alakú Gaz-szigetet érdemes felkeresni. A gazdag flórával és faunával rendelkező szigeteken számos endemikus növényfaj honos, és sétáink során dámszarvast, mókust, nyulat is láthatunk. Brijuni sokszínű madárvilágában megtalálható a szendvics csér, az északi búvár, a barna rétihéja vagy a szürke gém is. A szigeteken több helyen is megtaláljuk a jellegzetes kocsányos tölgyerdőket, amelyekben babér- és mirtuszfa is előfordul. A Brijuni Nemzeti Parkban áll a Mediterráneum egyik legidősebb olajfája: a több mint 1600 éves matuzsálem göcsörtös ágai és buja lombkoronája egyedülálló karaktert ad a park zöldjének. De még ennél is régebbiek a 100-200 millió évnél is idősebbre becsült dinoszaurusz-nyomok: az őskori lelet a gyerekeket és felnőtteket egyaránt elvarázsolja. A szigetek egyaránt őriznek ókori és modern történelmi emlékeket: római villáktól kezdve bizánci erődítmények és középkori templomok maradványain át egészen a Jugoszláviát a második világháború végétől egészen 1980-ig vezető Josip Broz Tito rezidenciáig. Utóbbiban többek között II. Erzsébet angol királynőt, valamint Sofia Loren és Elizabeth Taylor világhírű színésznőket is vendégül látta: a látogatásokról készült fényképek a mai napig megtekinthetőek a Josip Broz Tito Emlékgyűjteményben. Ha Isztrián vagy Kvarner-öbölben nyaralunk, a nemzeti park akár egyetlen nap alatt is bejárható. Gyalog, kerékpáron, de golfautókra vagy kisvonatra ülve is felfedezhetjük, szarvas- és mufloncsordákkal találkozva a 13 kilométeres út során, amelyet fenyőfák szegélyeznek a kék tenger sziklás partjain.

A Dugi Otok szigetének déli részén található Telašćica-öblöt, ahol a legmeredekebb fehér adriai sziklák 162 méter magasan emelkednek ki a kék tengerből, és amely az Adria utolsó tengeri emlősei, a közönséges palackorrú delfinek kedvenc gyülekezőhelye, 1988-ban nyilvánították természeti parkká. A sziklás partok a belső oldalon alacsonyak, míg a tenger felől tekintélyes csúcsok emelkednek ki belőle. Az öböl és a sziklacsúcsok egy különleges természeti kincset, az apró és igen sós vizű, fürdőzésre is alkalmas Mir-tavat fogják közre. A mintegy 900 méter hosszú és 300 méter széles tó legnagyobb mélysége 86 méter. A tenger alatti sziklákon korallok élnek, köztük a manapság meglehetősen ritkának számító vörös korall is. A rendkívül gazdag mediterrán flóra több mint 500 növényfaja között tíz szigorúan védett orchideafajt is felfedezhetünk, az öbölben pedig vándorsólyom és Eleonóra sólyom is fészkel. A Telašćica-öbölbe – Sali kikötőjén keresztül – komppal vagy hajóval juthatunk el Zadarból.

Az Adriai-tenger legtagoltabb szigetcsoportja, a lenyűgöző tengeri élővilágáról és korallzátonyairól híres Kornati-szigetek egy 89 szigetből és sziklából álló lenyűgöző labirintus a Zadar és Šibenik közötti dalmát tengerpart mentén, amelyet 1980-ban nyilvánítottak nemzeti parkká. A szigetekre kizárólag saját vagy bérelt hajóval, esetleg a több dalmát városból is induló szervezett kirándulások keretében lehet eljutni – így viszont megcsodálhatjuk a szigetek leglátványosabb jelenségeit, a koronáknak nevezett, a nyílt tengerre néző függőleges sziklákat. Kornati kopár, karsztos tájainak különleges látványa az indonéz szigetvilág egyes tagjai emlékeztetnek, és a víz kéksége is a trópusat idézi. A fürdőzni vágyók körében a Levrnaka szigetén található Lojena a legnépszerűbb öböl, a Kornati Nemzeti Park egyetlen homokos partszakaszával, de Opat, Ravni Žaka és Vruje strandjait is érdemes felkeresni.

A Kornatit övező legendák egyike szerint Isten a világ teremtése után megmaradt fehér sziklákból alkotta meg a természeti szépség és a történelmi gazdagság keverékét kínáló szigeteket, amelyek olyan látogatókat vonzanak, akik értékelik vad tájat. A szigetek, köztük a Kornat- és a Piškera-lánc, drámai sziklákkal rendelkeznek, amelyek közül a Klobučar-sziget 80 méteres sziklája a legmagasabb. A szigetek 330 kilométer hosszan elnyúló száraz kőfalait a dalmát gazdák építették fel kemény munkával, hogy megakadályozzák juhaik elkóborlását. Az egykor erdős, kopár, sziklás vidék jelenleg több mint 650 növényfaj és ritka madárfajok, valamint nyestek élőhelye, de a kivételesen tiszta vízbe merülve a tengeri élővilág gazdagságát is felfedezhetjük. A halakban és korallokban bővelkedő vizek a sznorkelezők és búvárok paradicsoma, a szigetek pedig – zord környezetük ellenére – a vitorlázók kedvelt menedékei.

A dalmát partvidék déli részén fekvő Lastovót és a hozzá tartozó kisebb szigetek, zátonyok csoportját (összesen 46 szigetet) 2006-ban nyilvánították természeti parkká, amelyben több mint 200 kilométernyi túraútvonal fut. Körülöttük olyan kristálytiszta a víz, hogy 50 méteres mélységben is látni a tengerfeneket. Lastovo magánya és más szárazföldektől való távolsága a sziget javára vált, hiszen biológiai szempontból a mediterrán térség egyik legjobban megőrzött területe, amelyet a Természetvédelmi Világalap (WWF) a Földközi-tenger biológiai sokféleségének megőrzése szempontjából különösen fontossá nyilvánított.

A Natúrpart erdőségei és sziklás partvidékei 145 madárfaj, többek között a vörös vércse, az Eleonóra-sólyom és a jellegzetes éjszakai hangjáról ismert bukdosó vészmadár élőhelyei. A legnyugatibb sziget, Sušac igazi botanikai kincs, több mint 250 növényfajjal, köztük az endemikus Sušac mustárral. A geológiai képződményeiről híres Rača-barlangban ősi emberi nyomok láthatók, míg a Medjedina-barlangban egykor – a ma már veszélyeztetett – mediterrán barátfóka élt. Lastovo barlangjaiban emellett legalább 16 denevérfaj él. A Natúrpark 70 százaléka tengeri terület, változatos korallfajokkal, többek között arany-, vörös- és endemikus csillagkorallokkal. Az itteni ökoszisztémában 150 halfaj, szivacsok, puhatestűek és sok más faj is található.

Nyílt tengeri fekvéséből fakadó elszigeteltsége miatt Lastovo gyakorlatilag egy önálló kis világ, amelynek lakosai számos rendhagyó hagyományt ápolnak: például tilos diót ültetni, nehogy a boszorkányok jöjjenek a szigetre. A legfőbb helyi kulturális esemény az évente megrendezett „Poklad" karnevál – a farsangi ünnepség különleges élményt nyújt a látogatóknak. A sziget szinte valaemnnyi strandja és öble ideális úti cél a nyugodt, természetközeli nyaralás kedvelőinek, valamint a hajózás és a szörfözés rajongóinak. A környék egyik legszebb, legérintetlenebb és legbékésebb helye a Zaklopatica-öböl, amelyet mindenképp érdemes felfedezni.

A dalmát szigetvilág déli részén fekvő Mljet egész Horvátország egyik legzöldebb és talán legszebb szigete, amely 1960 óta számít nemzeti parknak.  Különlegessége a sziget belsejében található két sós vizű tó, a szinte összeérő Veliko jezero és Malo jezero, amelyek a keskeny Szent-Pál csatornán keresztül áramoltatják a tenger vizét, az árapály változásának megfelelően. Veliko jezeró apró szigetén pedig egy 12. században épült templom és bencés kolostor is áll. Mljet egyik nevezetessége a déli oldalon található Odüsszeusz-barlang, amely a legenda szerint a hajótörés után megmentette az ókori görög hőst. Számos illír kori erődítmény, város és sír is fennmaradt a szigeten.

A nemzeti park szépen fejlett, dús, őshonos fenyőerdő-takaróval büszkélkedhet, az eredeti, magyaltölgyekből álló mediterrán őserdő viszont csak foltokban maradt fenn. Régen mindenütt ilyen erdő borította a Földközi-tenger partjait, mára azonban csak kevés helyen maradt meg eredeti formájában. A szigeten található öt különféle erdő a bencés szerzetesek érdeme, akik Mljet földesuraiként a 18. század végéig szigorúan megtiltottak bármilyen letelepülést a sziget nyugati részén. Mljet a biológiai sokszínűség igazi kincsesbányája: a szárazföldön orchideák és különféle endemikus növényfajok nőnek, a környező tenger pedig a neptunfű otthona, amely vízalatti réteket hoz létre. A sziget a kihalástól súlyosan fenyegetett mediterrán barátfókák kedvelt tartózkodási helye, a tenger felett pedig az Adria legveszélyeztetettebb sirályfaja, az Audouin-sirály, valamint a vándorsólyom és az üstökös kárókatona körzése figyelhető meg. A 20. századig elejéig Mljet számos mérges kígyó otthona volt, ezért 1910-ben Indiából hoztak mongúzokat a szigetre. A kígyók természetes ellenségének számító emlősök teljesen kipusztították a veszélyes hüllőket, de 2-3 ezresre saccolt mongúzpopuláció egyetlen egyedének megpillantásához is nagy szerencsére van szükség. A Saplunara homokos strandon vérbeli Robinsonoknak érezhetjük magunkat, mivel sem szállodák, sem pedig vendéglők nincsenek a parton – csupán néhány jellegzetes helyi ételeket kínáló, fenyőerdővel körülvett kis bódé. Dubrovnikból menetrend szerinti hajójárattal, Korčuláról, Hvarról és Splitből pedig a számos turistahajó egyikével juthatunk el Mljetre. Polače és Pomena falvakat gyalogutak kötik össze a tavakkal. A nemzeti park területén tilos a halászat, a horgászat és – a természetvédelmi terület fenntartóinak kirándulóhajói kivételével – a hajózás, a kerékpáros és gyalogos túrázók viszont igencsak kedvelik a part menti területet.

A dalmát partvidék középső részén található, 2020-ban az UNESCO által geoparkká nyilvánított Vis és a hozzá tartozó kisebb szigetek (Biševo, Sveti Andrija, Brusnik, Jabuka és Palagruža) paradicsomi tájakkal és hangulattal varázsolják el látogatóikat. A fősziget geológiai szempontból rendkívül érdekes, mivel belsejét a régió legrégebbi, 220 millió éve keletkezett vulkáni sziklái alkotják – ellentétben az üledékes sziklákból felépült többi adriai szigettel. Itt található az Adria fekete piramisa, Jabuka, amely egy süveg alakú, 1958 óta védett geológiai emlékhelynek számító szigetecske. A szintén magmatikus sziklák alkotta Brusnik különlegességét földönkívülinek ható kinézete adja.

Biševón találjuk az Adriai-tenger leghosszabb, félig elárasztott barlangját, a Szerzetesfóka-barlangot (Medvidina špilja), valamint a leglátogatottabbnak számító a Kék-barlangot (Modra špilja) is. A sziget endemikus állatfaja a fekete gyík, és néhány endemikus növényfaj otthonának is számít. Vitorlázni viszont nem túl biztonságos a környékén, mert a sziklákban található magnetit megzavarja az iránytűt, és öblök hiányában, a nagyon mély tengerfenéken a horgonyzás is nehézkes. A keskeny, hosszú, és kősziklákkal körülölelt Stiniva-öböl sokak szerint Horvátország legszebb strandja, amely tájképi jelentősége miatt ugyanúgy védett terület, mint a Ravnik-sziget a csodálatos Zöld-barlanggal (Zelena špilja). Vis különleges tengeri élővilággal rendelkezik, amelybe delfinek és a különböző halfajták is beletartoznak. Vis gazdag történelmi örökségébe éppúgy beletartoznak a görög és római kori maradványok, mint a szigeten található középkori erődítmények és templomok.