2024-06-17
Nukleáris tragédiák helyszínei, amelyek között látogathatóak is akadnak
Az elmúlt bő hetven év nukleáris balesetei visszafordíthatatlan károkat okoztak a környezetben, emiatt a legtöbb helyszíne mind a mai napig lezárt terület. Akad azonban néhány olyan is, ahová beengedik a katasztrófaturistákat is.
A második világháború végén lebombázott Hirosimát és Nagaszakit kivéve egyértelműen a csernobili atomerőmű környéke a „leghíresebb” nukleáris katasztrófa sújtotta helyszín. Az 1986-ban történt robbanás nyomán felszabadult radioaktív szennyeződés Európát és Afrikát is elérte, a közeli 50 ezres várost, Pripjatyot pedig órákon belül evakuálták. Az ukrán település napjainkban a katasztrófa hátborzongató emlékműve, ahol elhagyatott házromok és rozsdás vidámparki játékok között sétálva tekinthetjük meg, hogyan foglalta vissza a természet a területet. Bár a sugárzás szintje mára jelentősen csökkent, a látogatás külön engedélyhez kötött és idegenvezetők kíséretében lehetséges.
A fukusimai atomerőmű 2011-es balesetét egy masszív földrengés okozta cunami váltotta ki. A természeti katasztrófa üzemzavarok és balesetek egész sorát indította el, és végül a reaktorok is károsodtak. A felszabaduló radioaktív anyagok pedig beszennyezték a környező területeket, melyek közül hét evakuált zóna a mai napig le van zárva. Néhány viszont már látogatható, szigorú szabályokhoz kötött vezetett túrák keretében.
Az 1957-es Kistim-katasztrófát sokan nevezik a „második Csernobilnak”, pedig valójában közel három évtizeddel a leghírhedtebb nukleáris baleset előtt történt. A Majak komplexumból kiáramlott radioaktív anyag a csernobili kétszerese volt, miután a robbanás teljesen átszakította egy rosszul kialakított nukleáris hulladéktároló tartály falait. A radioaktív anyagok 52 ezer négyzetkilométernyi területen szóródtak szét, így a tragédia nevét adó Kistim környékén is – a nukleáris komplexum körül kiépült Cseljabinszk-40 (jelenleg Ozjorszk) ugyanis a térképen nem is szereplő titkos szovjet városok közé tartozott. A Szovjetunió olyan mértékben eltitkolta az esetet, hogy a környéken élők tudomására sem jutott, és a világ is csak 1976-ban hallott róla, amikor Zsoresz A. Medvegyev disszidens tudós mesélte el a New Scientist folyóiratnak. A Majak területe most is tiltott zóna, mivel a szennyeződés mértéke továbbra is veszélyes az emberi szervezetre.
Akárcsak a szovjetek a Majak-komplexumban történteket, a britek is megpróbálták eltitkolni az 1957-es sellafieldi katasztrófát. Az Egyesült Királyság legsúlyosabb nukleáris balesetét az egyik plutóniumtermelésre használt erőműben kiütött tűz okozta, amelyet napokig nem sikerült eloltani. Bár a biztonsági protokollok megakadályozták a teljes leolvadást, a levegőbe radioaktív por és gázok jutottak ki, amelyeket a szél továbbsodort, beszennyezve a térséget. A létesítmény emellett az atomhulladék tárolására sem teljesen felkészülve, így a silókból is radioaktív anyagok szivárogtak a talajba. Az erőmű állapota jelenleg sem kielégítő, még egy látogatás veszélyeit sem lehet pontosan felbecsülni. Valójában teljesen le kellene bontani, de biztonsági okokból erre legkorábban 2037-ben kerülhet sor.
Rengeteg csodálatos sziget emelkedik ki Csendes-óceánból, a Francia Polinéziához tartozó két atollt még véletlenül se látogassuk meg. Franciaország ugyanis közel 200 felszíni, majd földalatti nukleáris kísérletet hajtott végre 1960 és 1996 között Tuamotu-szigetcsoport két korallszigetén és környékükön, amelyek rengeteg katonai és civil személy megbetegedéséhez és tengeri élőlény pusztulásához vezettek. Egyes számítások szerint az atomrobbantásokkal több mint 110 ezer őslakost tettek ki nagymértékű radioaktív sugárzásnak. Mururoa és Fangataufa még napjainkban is francia katonai bázisoknak számítanak, és továbbra sem látogathatók.
