Ezt a spanyol halászfalut eddig elkerülte a Costa del Sol nyári zsúfoltsága

Cabo de Gata Spanyolország déli részén, Almeríához közel található. A település a Földközi-tenger nyugati medencéjének egyik különleges vulkáni vidékén fekszik. Ennek nyomai nemcsak itt, hanem a térség tágabb földtani környezetében, az Alborán-sziget környékén is megfigyelhetők. A térség ásványkincseit már az ókorban is ismerték. A rómaiak használták a helyi sólepárlókat, amelyek évszázadokon át megélhetést adtak a környéken élőknek. A középkorban és az azt követő századokban azonban a vidék sokáig szinte senki földjének számított.

Ennek egyik fő oka a kalózok jelenléte volt. A környék öblei jó búvóhelyet kínáltak nekik, innen figyelték a kereskedelmi hajókat, és várták a megfelelő alkalmat a támadásra. A spanyolok ezért komoly védelmi rendszert építettek ki a partvidéken. A környéken ma is több őrtorony romja látható, köztük a tengerpart közelében álló Torreón de San Miguel de Cabo de Gata. A hely történetéhez a 19. századi aranyláz is hozzátartozik. A korábban csendes Rodalquilar-völgy ekkor rövid idő alatt nyüzsgő bányavidékké vált. A bányákat 1966-ban bezárták, a térség pedig lassan visszanyerte korábbi nyugalmát. Cabo de Gata legnagyobb vonzerejét azonban nem az épített örökség adja, hanem a Cabo de Gata–Níjar Természeti Park közelsége. A terület UNESCO bioszféra-rezervátum és globális geopark is, több mint 50 kilométernyi vulkáni partvonallal, rejtett öblökkel és látványos sziklaformákkal.

A legismertebb strandok közé tartozik a Playa de los Genoveses és a Playa de Mónsul. Utóbbi jellegzetes sziklája ismerős lehet azoknak, akik látták az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című filmet, hiszen több jelenetet is ezen a környéken forgattak. A vidék azoknak is jó választás lehet, akik főként pihenni szeretnének. A Playa de San Miguel hosszan húzódik a falu mellett, Almería irányában pedig további homokos partszakaszok követik egymást. Aki aktívabb programot keres, hajós kiránduláson is részt vehet. Az Ecoágata vagy az El Cabo a Fondo túrái olyan tengeri barlangokhoz visznek, amelyeket szárazföldről nehéz vagy lehetetlen megközelíteni. A naplementéhez érdemes felkeresni Cabo de Gata világítótornyát. Innen remek kilátás nyílik az Arrecife de las Sirenas szikláira, amelyeket a „szirének zátonyaként” is emlegetnek. A vöröses sziklák, a tenger és az esti fények együtt különösen látványos képet adnak.

A környék másik fontos látnivalója a korábban említett sólepárlók vidéke. A csaknem 400 hektáron elterülő terület kiváló madármegfigyelő hely, különösen a flamingók miatt. A közelben több megfigyelőpontot is kialakítottak, így a madarakat úgy lehet szemügyre venni és fényképezni, hogy közben nem zavarják őket. A leglátványosabb időszak a július végi és augusztusi vonulás, amikor sok flamingó megpihen ezen a vidéken. A sólepárlók mellett áll az Iglesia de las Salinas is, egy 20. században épült fehér katolikus kápolna. Az épületet eredetileg a sólepárlók munkásai számára emelték. Bár a belseje általában nem látogatható, kívülről bármikor megcsodálható, és különleges látványt nyújt közvetlenül a tengerparton.