2024-12-23
Minden évben újrafonják az 500 éves inka kötélhidat
A világ minden sarkában számtalan impozáns híddal találkozhatunk, de olyanon aligha sétáltunk még át, amelynek minden egyes darabját kézzel készítették. Az Inka Birodalom utolsó fennmaradt kötélhídjaként a perui Q'eswachaka azonban éppen ebbe a kategóriába tartozik, különlegessége pedig abban áll, hogy a hagyományok alapján minden évben szétszedik és közösen újrafonják.
Egy egészen különleges híd húzódik Peru déli részén, az Apurímac-folyó fölött, amelynek már több mint egy fél évezrede viselik gondját az egykori Inka Birodalom lakóinak utódai. A Dél-Amerika nyugati részén létrejött birodalom területe fénykorában elején elérte a 2 milió négyzetkilométert, magában foglalva a mai Ecuador, Peru, Kolumbia, Bolívia, Argentína és Chile egyes területeit – bukását végül a spanyol gyarmatosítás okozta a 16. században. Az inkák a prekulombián korszak legfejlettebb amerikai társadalomát alkották, amelyben a legtöbben mezőgazdasággal foglalkoztak, de bányászatot, a kerámiakészítést és a takácsmesterséget is magas szinten művelték.
Az infrastruktúrájuk is kiemelkedő volt: legfontosabb településeiket az Andok havas hegyvonulatait és trópusi dzsungeleket átszelő, összesen csaknem 40 ezer kilométer hosszú Inka Út (Qhapaq Ñan) kötötte össze, amelyen a terepadottságok miatt számos hidat is építettek.Ezek különlegessége, hogy az inka tradíciók szerint a közösség tagjai évente összegyűlnek, hogy szétbontsák, majd újra felépítsék a hídszerkezetet. Az apró, vékony szálakat összefonása a nők feladata volt, majd a férfiak készítették el azokat az erősebb köteleket, amelyek már az egész hidat meg tudták tartani. Az újjáépítés rendszerint júniusban kezdődött el, és a gyakorlatban egyfajta „szociális adózás” szerepét töltötte be: az egész közösség részt vett benne, majd a munkálatok végeztével közös ünnepléssel tisztelegtek a szellemlelkek előtt.
A hídépítések szentségét tükrözi, hogy az elkészült szerkezeteket mindig megáldották, a hidak megrongálását pedig halállal büntették. A becslések szerint volt olyan időszak, amikor legalább 200 ilyen híd létezett az egykori birodalom területén, azóta viszont a legtöbbet elhanyagolták. Így aztán a közel 36 méter hosszú Q'eswachaka számít az utolsó épségben megmaradt inka kötélhídnak. A Q'eswachakának ugyanis a birodalom bukása után is folyamatosan gondját viselték: a karbantartásért napjainkban is egy hídfőnök (chakacamayoc) felel, akinek munkáját a környező települések lakói segítik. A BBC beszámolója szerint június második hetében ezernél is többen gyűlnek össze és három napon át kizárólag a fonással foglalkoznak. A munkát a jelenlegi chakacamayoc, Victoriano Arizapana felügyeli, aki csupán au utolsó, negyedik napon csatlakozik a táncos mulatsághoz.
