2024-07-18
A Brit Atlantisz: egykor virágzó kikötővárost lepett el az évszázadok során az Északi-tenger
Az ókor óta él Atlantisz elsüllyedt szigetének közismert mítosza: a témát először Platón dolgozta fel a Kr. e. IV. században, a rejtélyes helyszín pedig azóta is foglalkoztatja az emberiséget. És bár Atlantiszt aligha Nagy-Britanniában kell keresnünk, a szigetországban is létezik egy víz alá került város.
A brit sziget keleti partjain, Suffolk megyében fekvő Dunwich a középkorban nyüzsgő kikötőváros és kereskedelmi központ volt, manapság viszont csupán „Dunwich elveszett városaként” vagy a „Brit Atlantiszként” hivatkoznak rá. A települést az évszázadok során a partmenti erózió (vagyis a víz felszínt pusztító munkája) és a nagy viharok pusztították el: a természeti csapások lényegében eltüntették a földet a város alól, amely mára legnagyobb részt a víz alá került. Az első dokumentált eset 1286-ban történt, amikor egy vihar következtében az áradó víz okozott jelentős károkat a házakban, onnan kezdve pedig egyre több épületet követelt magának vissza a tenger.
Fotó: Pixabay
Az egyik utolsó veszteség a Dunwich utolsó temploma, az ősi Mindenszentek templom volt, amely a 1911–1922 közötti években zuhant a tengerbe a talapzatául szolgáló sziklák eróziója miatt. Az építményből mára csupán egyetlen sírkő maradt fent, de ez is veszélyesen közel van a sziklafal széléhez. A város területén legalább 13 templom és kolostor tűnt el a föld felszínéről, egyedül az 1832-ben épült Szent Jakab-templom látogatható napjainkban. A sziklák oldalán még láthatjuk a Greyfriars elnevezésű ferences perjelség romjait is, de ezek is egyre közelednek a szélekhez. A helyi legendák ugyan hosszú időn át utaltak arra, hogy Dunwich nagy része érintetlenül fekszik az Északi-tenger mélyén, ezt azonban csak 1972-ben sikerült be is bizonyítani, amikor Stuart Bacon helyi tengeri régész és búvár felfedezte a Mindenszentek templom tornyát.
Fotó: Wikimedia
Ezután már több kutatás is zajlott a térségben, és az egyik során ráleltek a Szent Péter-templom maradványaira is, mely még 1688 és 1697 között süllyedt a tengerbe. A technológia fejlődésével, 2008-ban már hangradar (szonár) segítségével bukkantak rá több templom és kolostor maradványaira – pontosan ott, ahol egy Tudor-kori térképen is be voltak jelölve. A 21. századi expedíciók a történészek számára is érdekes eredményeket hoztak: a romok sokasága ugyanis egyértelműen igazolta, hogy Dunwich fénykorában Londonhoz mérhető, jelentős város volt. A templomok mellett megtaláltak az egykori városházát, a piacteret és számos utcát is. Napjainkban Dunwich tekinthető az egyik legnagyobb tenger alatti városnak, amelynek egykori határai a mai partoktól mintegy 1500 méterre húzódtak.
