2024-08-02
A szibériai vadonban, -70 fokos telet kibírva él a „Föld legmagányosabb embere”
Biztosan éreztük már úgy, hogy teljesen elegünk van az emberekből, és a lehető legtávolabb menekülnénk minden lakott helytől – így talán megértjük azt a férfit is, aki a fagyos jakutföldi vadonba költözött. A több mint 20 éve a szibériai erdők mélyén élő Szamuil faháza a legközelebbi településtől is öt órányi útra helyezkedik el, a “társaságát” farkasok és medvék jelentik.
Rengeteg ember fejében megfordult már a gondolat, hogy egyszerűen csak faképnél hagyja a társadalmat, és mindentől távol, a természet mélyén kezdje újra életét – azonban ezt aligha a zord szibériai tundrán tenné. A 67 éves Szamuil viszont pontosan így tett, amikor a Föld egyik leghidegebb régiójába vonult vissza. A különös férfi történetét egy Kiun B néven alkotó jakutföldi youtuber mutatta be: a YouTube-videóbol kiderül, hogy Szamuil már több mint két évtizede, családja elvesztése után költözött ki a vadonba.
– magyarázta a videóban szokatlan választását, amelyet azóta sem bánt meg. Teljes izolációban élni azonban még egy kevésbé zord helyen is rendkívül megterhelő – hát még Szibériában, ahol a hőmérséklet télen gyakran -70 Celsius-fokra is lesüllyed. A világ egyik legbarátságtalanabb vidékén letelepedni nem éppen veszélytelen, Szamuilnak nagyon is oda kell figyelnie a saját biztonságára: tavasszal például számos medve barangol errefelé, a különféle bogyósgyümölcsök után kutatva, de farkasok is gyakran felbukkannak. Szintén jelentős nehézséget okoz számára a fakunyhó szigetelése: ablakok hiányában Szamuil fóliával fedi be a falakon található lyukakat. Ezek azonban nem a legalkalmasabbak a hő benntartására, így szinte állandóan fűtenie kell “lakását”.
Mivel a faház mintegy 30 kilométerre fekszik a legközelebbi lakott településtől, az élelmiszerek beszerzése sem könnyű: a férfi nem szokott vadászni, így húshoz elsősorban csapdák segítségével jut, amelyekbe főként nyulak szoktak belesétálni. Ezek hatékonysága azonban távol van a tökéletestől, ezért ha már nagyon megszorul, Szamuil kénytelen nekivágni a már említett faluig vezető, öt órás gyaloglásnak – de ezt kizárólag a nyári hónapokban tudja megtenni. A magányt választó Szamuil általában rádióhallgatással kezdi a napot, a készüléket működtető elemeket saját kezűleg készíti el. A világos órákat favágással, zenéléssel, olvasással és kutyáival tölti, a sötéteket pedig igyekszik átaludni.
