Baarle, a város, ahol a járdáról lelépve országot is váltasz

A földrajzban enklávénak nevezzük azt az országot, amelynek nincs tengerpartja, és teljes egészében egy másik állam veszi körül. Ilyen ma mindössze három van: San Marino és a Vatikán Olaszország területén, valamint Lesotho, amelyet teljesen a Dél-afrikai Köztársaság határol. Az exklávé ezzel szemben egy ország olyan része, amely földrajzilag elkülönül a fő területétől, és egy másik állam fogja körbe. Jó példák erre az olasz Campione városa Svájcban, a németországi Büsingen am Hochrhein, vagy éppen a hollandiai Baarle-Hertog, amely a legösszetettebb közülük.

Baarle esete már több mint nyolcszáz éve kezdődött, amikor a németalföldi régiót különböző uraságok osztották fel egymás között. 1198-ban I. Henrik brabanti herceg két falut adott át Breda földesurának, Godfriednek, de néhány földterületet Baarle környékén megtartott magának. Az idők során ezeken a szétszórt parcellákon is falvak alakultak ki, így egymásba ékelődve fejlődtek tovább a települések.

A furcsa helyzetet több szerződés is rögzítette: az 1648-as vesztfáliai béke, majd az 1830-ban különvált Belgiumot követően az 1843-as maastrichti egyezmény. Ennek eredményeként húsz belga exklávé jött létre Hollandián belül, amelyek közül hétben holland enklávék is találhatók. A lakosok állampolgárságát sokáig az határozta meg, hogy házuk ajtaja melyik országra nézett. Nem meglepő, hogy a határon élők gyakran alakították át a bejáratukat annak megfelelően, hol voltak kedvezőbbek az adók.

Ma a belga részek Baarle-Hertog néven, a holland területek Baarle-Nassau néven ismertek. A városban mindenből kettő működik: két önkormányzat, két polgármester, külön postaszolgálat, iskolarendszer és tömegközlekedés. A közszolgáltatásokat is megosztják: a belga cégek adják az áramot és a telefont, míg a hollandok a vizet és a gázt. Az országhatárt a járdákon és utcákon fehér keresztek jelzik, így előfordulhat, hogy egy kávézó teraszán a csészénk még Hollandiában áll, de a székünkkel már Belgiumba csúsztunk át.