Kevésbé ismert települések lesznek 2025-ben Európa Kulturális Fővárosai

Az EU 1985-ben hozta létre az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) projektet, azzal a céllal, hogy az egyes városok kitüntetésével elősegítse Európa – az adott orszég határain túl sokszor ismeretlen – településeinek turizmusát. A kiválasztott városok ugyanis egyedülálló esélyt kapnak helyi művészeti és kulturális életük bemutatására, és rendszerint különleges eseményeket, programokat, kiállításokat és előadásokat szerveznek az adott évben. Idén három település, az észt Tartu, az osztrák Bad Ischl és a norvég Bodø osztozott a címen és került a figyelem középpontjába, míg 2023-ban Temesvárra, Veszprémre és a görög Eléfszínára esett az EU választása.

Az Európa Kulturális Fővárosai program történetében először egy olyan település nyerte el a címet, amely két ország határán fekszik: a szlovén rész a Nova Gorica, az olasz pedig a Gorizia nevet viseli. Az második világháborút követő hatérmódosításokkal keletkezett ikerváros nem csupán földrajzi értelemben fekszik két országban, hanem történelmi szempontból is: az első világháborúban évekig itt húzódott a frontvonal, a hidegháború idején pedig a Vasfüggöny választotta ketté akorábban egységes települést. Ennek jegyében született meg a kulturális főváros jelmondata, a „GO! Borderless” (határtalan) kifejezés az Európai Unióval létrejött egységet hangsúlyozza. A Soča-völgyben fekvő város EKF-programtervét is közösen dolgozta ki Olaszország és Szlovénia: kiállítások, filmfesztiválok, táncos és tudományos előadások, illetve technológiai és innovációs workshopok is szerepelnek benne. Az ikerváros ráadásul jelentős figyelmet szentel a több kultúra által formált gasztronómiájának bemutatására is – a Tastes without Borders (Ízek határok nélkül) szekció keretében elmerülhetünk a szlovén és az olasz konyhaművészet különleges ötvözödésében is.

Európa másik 2025-ös kulturális fővárosát Németország keleti részén, Drezda és a cseh határ közelében találjuk. Az Érchegység-medencében fekvő Chemnitz történelmében az ipari forradalom jelentett fordulópontot: a „német Manchesternek” is becézett városnak kulcsszerepe volt a német ipar fellendülésében: a textilgyártás, a gép-, a vasúti- és az autóipar, valamint a bányászat mind hozzájárult a fejlődéséhez. Chemnitz 2025-ös jelmondata a „C the Unseen”, ami magyarul nagyjából azt jelenti: „lásd a láthatatlant”. Az EKF-projekt ezzel olyan helyi kulturális, építészeti és társadalmi örökségekre szeretné irányítani a látogatók figyelmét, amelyeket egyébként gyakran észre sem vesznek. A város ugyanis számos érdekes építménnyel rendelkezik, a Karl Marx Emlékműtől (az NDK idején a város az ő nevét viselte) kezdve az art nouveau stílusjegyeket hordozó épületeken át egészen a reneszánsz és barokk kastélyokig. Chemnitz ráadásul figyelemre méltó sikerrel írta újra ipari múltját, egy pezsgő művészeti központtá alakulva át: az egykori gyárépületekben manapság galériák és alkotóközösségek működnek, a város parkjai pedig fesztiválok, előadások és kiállítások otthonaivá válnak.

Az Európa Kulturális Fővárosai címet elnyerő településeknek bőven van idejük felkészülni, hiszen a kiválasztási folyamat már jóval az adott év előtt lezajlik, már a 2025-öt követő évek nyertesei is ismertek.

• 2026: Trencsén (Szlovákia) és Oulu (Finnország)
• 2027: Liepāja (Lettország) és Évora (Portugália)
• 2028: České Budějovice (Csehország), Bourges (Franciaország) és Szkopje (Észak-Macedónia)
• 2029: Lublin (Lengyelország) és Kiruna (Svédország)

(Források: Forbes, Euronews, Germany Travel, chemnitz2025, go2025)