A rettegett alagút, ahol egy dugó is életveszélyessé válhat

A tádzsikisztáni Anzob-alagút nem véletlenül kapta a „halálalagút” nevet. Hírnevét a sötétség, a nehezen belélegezhető levegő és a pillanatok alatt fenyegetővé váló forgalmi helyzetek alapozták meg, ezért sokan máig a világ egyik legveszélyesebb alagútjaként emlegetik.

Az M34-es út részeként Dusanbét köti össze Hudzsand irányával, vagyis az ország északi térségével. Az alagút valamivel több mint 5 kilométer hosszú, és mintegy 2700 méteres magasságban szeli át a hegyeket, így az áthaladás ma is megterhelő lehet. A veszélyérzetet több tényező együtt erősíti: gyenge a világítás, egyes szakaszokon rossz az útburkolat, hiányosak a felfestések, a szellőzés pedig sokáig elégtelen volt. Odabent a látótávolság gyorsan leromolhat, ezért a sofőrök sokszor inkább a többi autó fényszórójához igazodnak, nem pedig jól követhető útjelzésekhez.

Fotó: Shutterstock

Az alagutat 2006-ban nyitották meg, noha akkor még nem készült el teljesen. Rossz híre éppen azokban az években alakult ki, amikor az alapvető infrastruktúra sem volt megfelelő. Később ugyan végeztek javításokat és korszerűsítést, a hely mégsem tudott teljesen megszabadulni kiszámíthatatlan, nyomasztó hírétől.

A legnagyobb gond sokáig a bent rekedő, szennyezett levegő volt. Forgalmas időszakokban a kipufogógáz, a nedvesség és a lassan araszoló járművek együtt rendkívül fullasztóvá tehetik az átkelést. Emiatt itt a dugó nem egyszerű kényelmetlenség, hanem valós veszélyforrás. A helyszíni beszámolók szerint a rossz levegő, a gyér világítás és a bizonytalan haladás együtt komoly rosszulléti és baleseti kockázatot jelenthetett.

A közlekedési fegyelem hiánya csak tovább ront a helyzeten. A sáv tartása olykor inkább ajánlásnak tűnik, a középső részen pedig víz is összegyűlhet az úton, ami még nehezebbé teszi az átjutást. Ilyen körülmények között a sofőrök gyakran a fényszóróikkal jelzik a helyzetüket, és óvatosan haladnak a kátyúk, a tócsák és a szembejövő járművek között.

Mindez mégsem veszi el minden utazó kedvét. Az alagút nyomasztó élménye mellett a környező tájat sokan lenyűgözőnek írják le. Több beszámoló éppen ezt az ellentétet emeli ki: maga az átkelés félelmetes lehet, a tádzsikisztáni hegyvidéken vezető út mégis emlékezetes marad.