2025-09-04
Örökség és mobilitás a tragédia árnyékában – mit jelentenek a város számára Lisszabon siklói
Lisszabonban már több mint egy évszázada működnek a meredek dombokra épült város saját „felszíni liftjei”. A három siklóvonal közül a Glória neve most egy tragédia kapcsán ismét a figyelem középpontjába került: 2025. szeptember 3-án ezen a vonalon súlyos baleset történt, amely a hatóságok szerint 16 halálos áldozattal járt. A vizsgálat folyamatban van, a város pedig háromnapos gyászt hirdetett. Körüljártuk, mit is jelentenek ezek a járművek a város mindennapi életében.
Portugália fővárosában három történelmi sikló működik, amelyeket a Carris, a helyi közösségi közlekedési vállalat üzemeltet: a Lavra (1884 óta), a Glória (1885) és a Bica (1892). Ezek a síneken futó, kábellel működtetett járművek lerövidítik a fárasztó kaptatókat, és összekötik Baixa-t, Lisszabon alsó történelmi központját a magasabban fekvő negyedekkel.
- A Glória a város impozáns főterét, a Praça dos Restauradores-t köti össze a Baixa fölötti dombon fekvő hangulatos Bairro Alto negyeddel.
- A Bica a Tejo folyó partjával párhuzamos, központi Rua de São Paulótól kapaszkodik fel a dombtetőn lévő Largo do Calhariz térig.
- A legrégebbi, a Lavra, a főváros elegáns és emblematikus sugárútjától, az Avenida da Liberdade-től vezet a Jardim do Torel nyugodt kertjéhez.
Mindegyik vonalnak megvan a maga története és sajátos szerepe a város életében. A Glória a leginkább városias tengely: a Restauradores nyüzsgéséből indul, és néhány perc alatt az egyik legkedveltebb kilátóponthoz érkezik. A Bica maga az élő képeslap, ahol a sínek meredeken vágják ketté a Tejo felé nyíló klasszikus látképet. A diszkrétebb Lavra a helyiek kedvence, ha árnyas pihenőt keresnek a Jardim do Torel fái alatt. Turistaként a reggeli órák és az alkonyat előtti „aranyóra” a legalkalmasabb a nyugodtabb utazásokhoz és a szép fényekhez. Mivel a kabinok szűkek, csúcsidőben udvariasságból érdemes elsőbbséget adni a helyieknek.
Műszaki történetük egy évszázadnyi innovációt sűrít magába. A kezdeti, gőzzel működtetett, ellensúlyos meghajtási rendszert 110 évvel ezelőtt villamosították – a járművek alapdizájnja gyakorlatilag azóta változatlan. Ma a siklók és a hozzájuk tartozó infrastruktúra nemzeti műemléknek számítanak, de a nosztalgián túl nagyon is élő közlekedési eszközt jelentenek. Évente milliók használják őket – a turisták mellett a helyiek is, akik értékes perceket nyernek a városrészek között.
A történelmi járművek karbantartása állandó egyensúlyt igényel: miközben megőrzik az eredeti anyagokat és a lakkozott fát, be kell tartani a kerekekre, fékekre és kábelekre vonatkozó korszerű biztonsági protokollokat is. Rendszeresek az ellenőrzések, az ütemezett karbantartások és a tesztek. A tragikus baleset kapcsán az üzemeltető hangsúlyozta, hogy betartották az előírásokat. A rendőrségi nyomozással párhuzamosan a város további ellenőrzéseket jelentett be a történelmi hálózat többi vonalán is.
