2026-03-04
Új Stonehenge-i felfedezés írhatja át az Oltárkő eredetéről alkotott képet
Stonehenge továbbra is bővelkedik a rejtélyekben: amikor úgy tűnik, sikerült megválaszolni egy kérdést, rögtön felbukkan egy másik, amelyről korábban már lezárt ügyként beszéltek. Most az Oltárkő eredete került ismét a figyelem középpontjába, pedig ez csupán egy a dél-angliai monumentum több mint 80 köve közül.
Stonehenge kőtömbjei eltérő összetételűek, ezért régóta egyértelmű, hogy nem mind ugyanarról a forrásvidékről származnak. Sokáig úgy vélték, az Oltárkő története jórészt ismert. Ez a lelőhely legnagyobb nem sarsen típusú köve, amelyet ma részben két ledőlt tömb takar. Hagyományosan Waleshez kapcsolták, egy, a Curtin Egyetem kutatói által vezetett csoport eredményei szerint azonban ezt az elképzelést újra kell gondolni: a sokáig walesinek tartott kőzet valójában Skóciából érkezhetett.
A kutatók az Oltárkő töredékeit vizsgálták meg. A nagyjából 6 tonnás, 4,9 méter hosszú homokkőtömb Stonehenge központi részén, fekvő helyzetben található Wiltshire-ben. A csapat az ásványszemcsék korát és kémiai összetételét elemezte, majd ezek alapján egyfajta geokémiai lenyomatot állított össze. Az eredmények az északkelet-skóciai Orkád-medence kőzeteivel mutattak rokonságot, és egyértelműen eltértek a korábban feltételezett walesi forrásoktól.
Anthony Clarke, a tanulmány vezető szerzője és a Curtin Egyetem doktorandusza szerint egyes ásványszemcsék jellemzően 1–2 milliárd évesek, míg mások nagyjából 450 millió évesek. Ez az együttállás olyan jellegzetes mintázatot rajzol ki, amely az Orkád-medencére utal, legalább 750 kilométerre Stonehenge-től. Az Oltárkövet korábban a dél-walesi Brecon Beacons térségéhez kötötték, az új, a Nature tudományos folyóiratban megjelent tanulmány azonban ezt az elképzelést elveti. Richard Bevins társszerző, az Aberystwythi Egyetem professzora szerint most, hogy a kémiai lenyomat Skócia felé mutat, a következő lépés a pontos lelőhely meghatározása. Ezzel együtt egy még izgalmasabb kérdés is felmerül: miként mozgattak egy ekkora tömböt ilyen távolságra a neolitikumban, időszámításunk előtt 2620 és 2480 között, amikor a követ feltehetően Stonehenge központi részébe helyezték.
A szerzők úgy vélik, ehhez a korábban feltételezettnél fejlettebb szállítási módokra és összetettebb társadalmi szervezésre lehetett szükség. Olyan közösségi együttműködésre, amely hosszú időn át tudta összehangolni az embereket, az erőforrásokat és az útvonalakat. Chris Kirkland társszerző és a Curtin Egyetem professzora szerint a kizárólag szárazföldi szállítás Skóciából Dél-Angliába rendkívül nehéz lett volna, ezért valószínűbb, hogy a követ legalább részben tengeri úton, Nagy-Britannia partjai mentén vitték tovább. Ez a feltevés nagy távolságokat átfogó kapcsolatrendszert és a korábban feltételezettnél magasabb szintű együttműködést sejtet, vagyis árnyaltabb képet ad az őskori Britanniáról. A felfedezés arra utal, hogy a közösségek közötti kapcsolatok akár több száz kilométerre is kiterjedhettek, jóval túl a monumentum közvetlen környezetén.
