2025-08-17
Ősi találmány, ami ma is működik: így hűtöttek a sivatagban légkondi nélkül
Az energiahatékony építészet nem új keletű találmány – sőt, több ezer éves múltra tekint vissza. A Közel-Keleten már az ókorban is próbáltak védekezni a tikkasztó forróság ellen, különösen a 40 fok körüli nyári hőmérsékletek idején. Erre szolgált egy meglepően hatékony eszköz: a széltorony, más néven badgir, amelyet ma a fenntartható építészet egyik inspiráló elődjének tekintenek.
Ez a különleges szerkezet egyszerű elven működött: a magasra épített, négyzetes alaprajzú tornyok oldalán olyan nyílásokat alakítottak ki, amelyek a széljárás felé néztek. Amikor a szél bejutott ezeken a réseken, a torony belső kialakítása lefelé irányította az áramlatot. A hűvösebb levegő így bejutott az épületbe, miközben a bent rekedt meleg levegőt kiszorította. A hatást tovább fokozta, ha a torony alsó részében víztartályt helyeztek el: a párolgás révén a légmozgás nemcsak hűvösebb, hanem frissebb is lett.
A rendszer másik előnye a páratartalom szabályozása volt. Egyes típusok a belső térből, mások a tető irányából távolították el a meleget, így az épület folyamatosan szellőzött. A széltornyok működését az aktuális napszak és a szélirány is befolyásolta. Bár az első ilyen építmények nyomai Kr.e. 3000 környékéről származnak, írásos említést csak Kr.e. 500 körül találunk róluk.
A legtöbb fennmaradt széltorony Irán déli és középső részén található, például Jazd városában, amelynek különleges, éghajlathoz igazodó építészete miatt az UNESCO világörökségi helyszíne lett. De hasonló megoldásokkal találkozhatunk Egyiptomban és Marokkóban is.
A módszer ma ismét reflektorfénybe került, különösen az energiaárak emelkedése és a klímaváltozás nyomán. A hagyományos légkondicionálók rengeteg áramot fogyasztanak, növelik a környezeti terhelést, és elősegítik a városi hőszigetek kialakulását. Ezzel szemben a széltorony teljesen passzív, energiatakarékos és környezetbarát megoldás – éppen ezért kap újra figyelmet világszerte az ökoépítészek körében.
