2024-12-25
Az utasok számára ijesztőek, a pilóták számára rutinfeladatnak számítanak ezek a helyzetek
Bár a repülőgépek kimagaslóan a legbiztonságosabb közlekedési eszközök, de a repüléstől félők számára mindez csekély vigasz. Számukra megnyugtató lehet megismerni azokat a gyakran rémisztőnek tűnő jelenségeket, amelyeket a tapasztalt pilóták már észre sem vesznek.
A felszállást kezdetben éles motorzajokkal kísérik, de emelkedés közben egy adott pillanatban halkulni kezd ez a zúgás, ráadásul olyan érzetünk is támadhat ekkor, mintha hirtelen zuhanni kezdene a repülőgép – pedig valójában egyáltalán nincs mitől tartanunk.A pilóták ugyanis csak nagyon ritkán szállnak fel teljes kapacitáson működő hajtóművekkel, hiszen ez nemcsak még nagyobb zajjal járna, hanem a motorokat is erősen megviselné. Ehelyett mindig az adott körülményekhez igazodnak, és megpróbálják minél jobban kihasználni a kifutópálya hosszát, illetve a szélviszonyokat annak érdekében, hogy a lehető legkisebb hajtómű-teljesítményre legyen szükségük.
A csökkentett teljesítménynek biztonsági okai vannak: ez garantálja, hogy a repülőgép akkor is a levegőben maradjon, ha a felszállás során meghibásodik valamelyik hajtómű. Az emelkedés végső szakaszában pedig a gépek orrát is pár fokkal lejjebb engedik, amit az utastérben úgy érezhetünk, mintha hirtelen zuhanni kezdene a repülő.
A szárnyközeli ülések lefoglalásával nemcsak a turbulencia érzékelését csökkenthetjük, hanem a fotók készítésére legideálisabb helyet is kapjuk. A szorongó utasoknak azonban ez a kilátás akár aggasztó is lehet, mivel innen a szárnyak mozgását is tökéletesen láthatják. Ezel pedig felszállás közben hajlamosak kissé a föld felé hajolni, ami olyan érzést kelthet az utasokban, mintha hamarosan felfordulna a gép. Aggódnunk azonban emiatt sem kell, mivel a repülőgépek építésekor úgynevezett dőlésszög-korlátozókat is beszerelnek: ezeknek köszönhetően a szárnyak 30 fokos dőlésszög elérését követően is vissza tudnak állni vízszintes helyzetbe, így a gép sosem fog megborulni.
Azzal természetesen mindenki tisztában van, hogy fel- és leszálláskor a repülőgép emelkedik, illetve ereszkedik, ám ha az utazás közben történik egy váratlan süllyedés, az könnyen megrémisztheti az utasokat. Ilyen esetek főként a hosszú távú járatokon fordulnak elő, az oka pedig semmiképpen sem a repülőgép meghibásodására, hanem a pilóták számításaira vezethető vissza: az üzemanyag fogyásával megváltozik a gépek súlya, ezért a pilóták bevállalhatnak egy meredekebb emelkedést is, vagy üzemanyag-takarékosabb magasságot keresnek. Rutinműveletről lévén szó, a pilóták ritkán értesítik erről az utasokat, aggodalomra viszont semmilyen ok nincs.
A kifutópálya megpillantása felszabadító pillanat lehet a feszengő utasok számára, azonban a landolás sem mindig zökkenőmentes. Bosszantó érzés, amikor kifutóhoz közeledő repülőgép orra hirtelen újra felemelkedik, a hajtóművek zúgása pedig ismét felerősödik. A pilóták azonban nem maguktól döntenek így, az ismételt emelkedésnek és a repülőtér feletti körözésnek számos oka lehet: elképzelhető, hogy az időjárási körülmények (felhők, köd vagy erős szél) nem teszik lehetővé az azonnali biztonságos leszállást, vagy a légiforgalmi irányítók szerint a repülőgép túl közel került egy másikhoz. Éppen nem érdemes idő előtt felállni vagy kicsatolni a biztonsági övet, a türelmetlenség könnyen baleseteket okozhat.
