Túlélés térerő nélkül: hasznos tanácsok a vadonban megtett túrákhoz

Annal ellenére, hogy a legtöbb ember jó esetben csak filmekben szembesül olyan esetekkel, amikor térerő hiányában kell valahogy túlélni a természetben, jó tudni, hogy mit is lehet tenni akkor, ha véletlenül mégis ilyen helyzetben találjuk magunkat.

A nyári sokak számára tökéletes periódus a túrázásra, de előfordulhat, hogy egyedül találjuk magunkat az erdő közepén. Ilyen helyeken és esetekben pedig – térerő és internet hiányában – valószínűleg az okostelefonunkra sem számíthatunk: még úgy is lehetséges, hogy helikopteres mentésre szorulunk, ha véletlenül mégis betöltődik a Google térképfunckiója. Ezért is rendkívül fontos, hogy ilyen kirándulásokra mindig vigyünk magunkkal egy földrajzi atlaszt és lehetőleg az adott térségben túraútvonalait ábrázoló térképet is. Ezen túl semmiképpen se induljunk útnak iránytű, öngyújtó, kötél, zseblámpa (tartalékelemekkel), síp és bicska nélkül, a meleg ruhákról, hálózsákról és vízszűrőről nem is beszélve.

Fotó: Jean-Frederic Fortier/Unsplash

Erin Kirkland, a kíméletlen alaszkai vadon szakértője szerint indulás előtt mindig tájékoztassuk néhány ismerősünket pontos úti célunkról és a túra tervezett idejéről. Amikor pedig nekivágtunk a természetnek, figyeljük meg, hogy hol szűnik meg a térerő, és jelöljük is be ezt a helyet a térképen, hogy tudjuk, hova kell visszajutnunk, amennyiben bajba kerülünk. Amikor pedig már egyáltalán nincs térerő, kapcsoljuk repülőgép-üzemmódba a telefont, hogy a lehető legtovább bírja az akkumulátor – valamint egy hordozható powerbank bepakolása is hasznos lehet.

Az erdőben haladva erősen ajánlott rendszeresen körülnézni, megtalálva azokat a kellően jellegzetes pontokat, amelyeket visszafelé haladva egyértelműen felismerünk. Akár még magunk is készíthetünk ilyeneket, például egymásra rakott kövekből, vagy ha van nálunk ragasztószalag, körbetekerhetjük vele a fák törzsét – ezt azonban szedjük is le a visszaúton, ne hagyjunk szemetet magunk után.

Kiemelten fontos, hogy ne lépjünk rá a kidőlt fatörzsekre, mivel nem tudhatjuk, hogy mennyire korhadtak. Komoly sebeket okozhat, ha valamelyik véletlenül beszakad alattunk – és kevés rosszabb dolog van annál, mint vérző lábbal folytatni az utat. Ha pedig mindezek ellenére mégis tudatosul bennünk, hogy eltévedtünk, akkor az első és legfontosabb dolog, hogy őrizzük meg a hidegvérünket. A pánikolás ugyanis nem csupán mentálisan fáraszt ki, de csökkenti az energiánkat és testünk vízkészletét is. Ilyen esetben lehetőleg rögtön álljunk meg, a továbbhaladás ugyanis csökkentheti annak esélyét, hogy másik túrázók, vagy legrosszabb esetben egy mentőcsapat tagjai ránk találjanak.

Fotó: Jordan Madrid/Unsplash

Ha kiderül, hogy a vadonban vagyunk kénytelenek éjszakázni, akkor a menedék kialakítása legyen az abszolút prioritás: keressünk egy alvásra alkalmas helyet, vizet, ételmet és gallyakat a tűzgyújtáshoz. Egyes esetekben az állatokra is oda kell figyelnünk: közlekedjünk hangosan és kerüljük el az olyan helyeket, ahol több lábnyomot is látunk. Minden esetben érdemes az ételt egy fára függeszteni a ragadozók elől, és ugyanennél az oknál fogva, ha gyújtunk is tüzet, ne főzzünk rajta olyan ételt, amelynek az illata odacsábíthatja a vadállatokat. Nem árt az sem, ha van nálunk ultrahangos medveriasztó vagy vadriasztó spray. Egy síp és egy kisebb tükör is hasznunkra lehet, mert ezekkel hang- vagy fényjelzéseket tudunk adni másoknak.