2024-12-06
Legyek lárvái hemzsegnek a világ legveszélyesebb sajtjában
Szardínia szigetéről a legtöbb utazónak alighanem a tengerpartok és a klasszikus olasz fogások jutnak elsőként az eszébe. Azt viszont már kevesen tudják, hogy itt készül a világ legveszélyesebb sajtfajtája is – de vajon miért is kell nagyon vigyáznunk a casu marzu elfogyasztásakor?
A Földközi-tenger második legnagyobb szigetének számító Szardínia tengerpartjai tökéletes választás egy nyaralásra, ám az Olaszországot felkereső utazók számára rendszerint a gasztronómiai élmények is kiemelt jelentőséggel bírnak. Itália bármely részén is járjunk, szinte minden sarkon finom ételek vesznek minket körül, a nápolyi pizzától kezdve a gelatón át egészen az utcai fogásokig. Akad azonban egy olyan olasz termék is, amelyet csak a legbátrabbak kóstoljanak meg: a casu marzu juhsajt, amely 2009-ben a világ legveszélyesebb sajtjaként került be a Guinness Rekordok Könyvébe.

A casu marzu az elkészítési módjának köszönheti negatív hírnevét: előállítása során ugyanis előbb egy meleg, nedves helyre teszik, majd egyszerűen hagyják, hogy a legyek lepetézzenek benne – ami a gyakorlatban több ezer lárvát is jelenthet. Természetesen nem közönséges legyeket “használnak”, a sajtlégynek is nevezett Piophila casei lárvái éppen arról ismertek, hogy imádják a túlérett, penészes sajtokat, de a zsíros húsokat és a halakat sem vetik meg. Amikor pedig átrágják magukat a sajton, egyben felpuhítják is azt, egy aromás, ízletes és krémes különlegességet hotva létre.

A szardíniaiak szerint a sajtot csak akkor szabad elfogyasztani, amikor még élnek a lárvák, ellenkező esetben ugyanis már romlottnak számít. Amennyiben összeszedjük hozzá a bátorságunkat, akkor a helyes fogyasztási módszer a következő: előbb a sajt tetejét kell felnyitni, majd egy kanállal neki is kezdhetünk a falatozásnak. Akadnak olyanok is, akik a fogyasztás előtt egy speciális szerkezettel eltávolítják a sajtból lárvákat, a legtöbben viszont mindenestül eszik a casu marzut. Ez azonban veszélyes is lehet, hiszen azok a lárvák, amelyek nem pusztulnak el a rágás, illetve az emésztés során, myiasist, vagyis légynyüvességet okozhatnak – ez pedig súlyos esetben még bélperforációt (a belek átlyukadását) is okozhat.