A bizarr szendvics, amelyért egész Hollandia rajong

A nápolyi pizza vagy a török kebab nem véletlenül rendkívül népszerű étel, más fogásokról viszont a legtöbben hallani sem akadnak: ilyen például a skandinávok büdös halkonzerve vagy a norvég bárányfej. Ez a holland szendvics messze nem ennyire bizarr látvány, azonban mégis vitathatatlanul egy olyan fogás, amelyből egy átlagos turista biztosan nem rendelne. A broodje hagelslag ugyanis egy olyan kenyérszelet, amit cukorkonfettivel (hagelslag) szórnak meg.

Utóbbi többféle ízű is lehet: a leggyakoribb a csokoládés változat, de húsvét környékén például nyuszis formában is kapható, a holland uralkodó születésnapja idején pedig a királyi ház színének számító narancssárga konfettikkel telnek meg az üzletek. A hollandok pedig bőségesen fogyasztanak belőle: a becslések szerint naponta nagyjából 750 ezer ilyen szendvicset esznek meg, éves szinten pedig a hírek szerint 14 ezer tonnánál is több cukorkonfettit vásárolnak. A „szabályok” szerint a szendvicset bőségesen meg kell kenni vajjal, hogy utána minél több hagelslag férjen rá. Az ételt pedig a gyerekektől kezdve egészen a nyugdíjasokig, minden korosztály ugyanakkora élvezettel fogyasztja, cseppet sem törődve azzal, hogy a külföldiek teljesen logikátlannak tartják a receptet.

– mesélt a BBC-nek az őt ért kultúrsokkról egy Kanadából Hollandiába költöző személy. Mint megtanulta, a hollandok számára a cukorkonfettis szendvics nem csupán egy furcsa snacknek számít, hanem jóval inkább egy nosztalgikus élményt felidéző étel, amit felnőttként is szégyenkezés nélküól fogyaszthat bárki. Bár a hollandok amúgy sem agyalnak túl sokat azon, hogy mit gondolnak róluk a külföldiek.  A Nagy-Britanniában élő, de Hollandiában felnőtt Marije Nicklin szerint a hagelslag titka a ropogósságában rejlik, amit más „krémmel” semmiképpen sem lehet elérni. A legelső cukorkonfettit feltehetően a 19. század végén gyártotta Cornelius Rutgerus de Ruijter utrechti pék, aki 1928-ra egy teljes ezzel foglalkozó gyárat épített fel, amelyet manapság de Rujiterként közismert. A finomság elterjedéséhez még a királyi család is hozzájárult: az 1849–1890 között uralkodó III. Vilmos holland király, illetve Beatrix királynő (1980–2013) kedvence is volt.