2025-09-25
Grúz vendégszeretet egy falatban: a sajtos lepény története
Grúzia nemcsak hegyekkel, hanem illatokkal is fogva tart: a pékségek előtt gőzölgő, sajtos lepény illata olyan hívogató, hogy az utazó könnyen letér a tervről. Ez a hachapuri, a grúz konyha egyik emblematikus fogása, amely vidékenként más arcát mutat, mégis minden változatban a sajt a főszereplő.
A név beszédes: a „khacho” friss, túrószerű sajtot jelent, a „puri” pedig kenyeret. A hagyomány szerint az étel szülőföldje Imereti, de a pontos történet homályban marad. Az biztos, hogy évszázadok óta az asztalok visszatérő vendége, s mára nemzeti jelképpé nőtte ki magát. Alapja kelt tészta, amelyet általában sulguni vagy imeruli sajt tölt meg – egyszerű összeállítás, mégis ellenállhatatlan, különösen frissen sütve.
A forma és a textúra a földrajzhoz igazodik. A Kaukázus magasabban fekvő vidékein vastagabb, tartalmasabb tészta készül, a Fekete-tenger partvidékén könnyedebb, lágyabb a falat. A nagyvárosokban inkább a vékonyra nyújtott, ropogós lepényt kedvelik, és gyakori, hogy zöldfűszerekkel vagy családi sajtkeverékekkel teszik egyedivé.
Az imeruli a legismertebb: kerek, belül puha, sajttal telt. Legalább ilyen népszerű az adzsariai adjaruli, amelyet csónakformára sütnek, a közepébe pedig tálaláskor frissen kerül a tojás. És akadnak szögletes, téglalap alakú változatok is – minden attól függ, épp melyik tájon járunk. A hachapuri túlmutat önmagán: benne van Grúzia sokszínűsége és vendégszeretete. A „supra”, a bőséges, közösségi lakoma elképzelhetetlen nélküle.
Az utóbbi években az ország azoknak is célpontjává vált, akik a megszokott európai útvonalak helyett új élményeket keresnek. Tbiliszi macskaköves utcáin vagy Batumi tengerparti sétányán sétálva szinte minden sarkon pékségbe botlunk, és jó eséllyel épp akkor húzzák ki a kemencéből a következő adagot. Grúzia gasztronómiájának felfedezése így válik a Kaukázus havas csúcsaihoz vagy a borvidékekhez mérhető élménnyé: maradandó, gazdag és emlékezetes.
