• Drive
• Gasztro
• Miért pont Jókairól neveztek el egy bablevest?

Miért pont Jókairól neveztek el egy bablevest?

A gulyásleves vagy töltött káposzta titkát talán egyetlen magyar embernek sem kell elmagyarázni, de vannak ételeink, amelyekről nem is sejtjük, honnan is ered a nevük. Ilyen például a Rigó Jancsi vagy a Rákóczi-túrós, de Jókai-bableves is – mi köze volt az egyik leghíresebb magyar írónak ehhez a fogáshoz?

Jókai Mór nevét hallva az átlagember valószínűleg olyan ismert regényeire gondol, mint Az arany ember és A kőszívű ember fiai, ám az ínyenceknek már lehet, hogy inkább a jellegzetes bablevesre jut az eszükbe.

A Jókai-bableves általában malackörömből, kolbászból és csipetkéből készül, hiszen úgy tudni, hogy Jókai „reggelire legszívesebben paprikásszalonnát evett papramorgóval, s 79 éves korában a disznókörmös bablevest tartotta a legkívánatosabb eledelnek.”

Fotó: Fortepan / SK

A ma ismert tejfölös csülkös változat viszont a legendás Gundel étteremben született meg, és maga Gundel Károly tette közzé az 1937-es Kis magyar szakácskönyv című receptgyűjteményében.

A leves eredetéről több legenda is fennmaradt. Egyesek szerint felesége, Laborfalvi Róza vette le a lábáról az írót ezzel az ínycsiklandó levessel, de olyan változat is van, hogy már édesanyja is ezt főzte számára. Ami vitathatatlanul igaznak tűnik, hogy Jókai imádta a “bablevest füstölt malackörmivel”.

Egy másik népszerű történet alapján Jókai Mór Balatonfüreden járva a „saját ízlésének megfelelő bablevest” rendelt az egyik helyi étteremben – ám ennek a fordított változata is fennmaradt: a füredi étteremben malackörömmel és paprikás rántással készült leves nyerte el olyan mértékben Jókai tetszését, hogy onnantól kezdve csak így fogyasztotta.

Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A magyar konyhában mindenesetre ekkor, a 19. század második felében terjedt el a zsíron enyhén megpirított hagyma és fűszerpaprika kombinációja, amit az éttermek is átvettek. Az eredeti Jókai-bableves még zöldségek, csipetke és csülök nélkül készült, különlegességét a nagy szemű lóbab, a sűrű paprikás rántás és a benne kocsonyássá főtt, füstölt disznóköröm adta.

A leves egyébként megjelenik A kőszívű ember fiaiban is, ahol Jókai „angyalbakancsként” hivatkozik disznókörömre: „A »görög olvasó« paszuly volt, jó vastagon rántva, s a belefőtt »angyalbakancs« nem volt más, mint disznóláb.”