2025-01-13
Kizárólag a magyar konyhában fordul elő ez a két közkedvelt fogás
A megosztó magyar ételek kapcsán a legtöbben elsőként alighanem a pacalra, szalontüdőre vagy a sült vérre gondolnak, de az ehhez hasonló ételeket a világ más részein is fogyasztják. Létezik azonban két egyszerű és egyedülálló magyar specialitás, amelykkel más országokban nem is találkozunk.
Már az elnevezése is igencsak becsapós, hiszen az ételnek szinte semmi köze a Hortobágyhoz, biztosan nem ebből a régióból származik. Bár a közismert változat szerint a receptet az 1958-as brüsszeli világkiállításra találták ki, gyakorlatilag már a 19. században is felbukkant, de hírnevét valóban a belga fővárosban zajlott nemzetközi eseménynek köszönheti. A tejfölös borjúpörkölt és a palacsintatészta párosítása akkoriban igazi újdonságnak számított, a Brüsszelben elért sikert pedig a magyarországi éttermek is meglovagoltak, továbbb növelve a hortobágyi palacsinta népszerűségét.
A fogás vonzereje az egyszerűségében rejlik: csupán palacsinta, pörkölt és tejföl szükséges hozzá. A tésztát érdemes a szokásosnál kissé vastagabbra sütni, a pörkölt pedig bármilyen húsból készülhet – de az eredeti receptben szereplő borjúból a legfinomabb. A pörkölt darálva, szaft nélkül kerül a palacsintába, amelyet – az édes verziókkal ellentétben – nem összegöngyölítenek, hanem batyuszerűen behajtanak. A tejföllel összekevert szaftot a palancsintára öntik és sütőben összemelegítik.
A diós tészta igényesen is elkészíthető fogás, amelyet kizárólag a magyarok készítenek. Sem a lekváros, sem a simán porcukros változat nem szerepel egyetlen más ország gasztronómiájában sem – és egyelőre megválaszolatlan kérdés, hogy ez miért is alakult így, hiszen a pasta szülőföldjén, Itáliában teljesen kizárt, hogy egy tésztaétel édes legyen.
Sós változatban viszont már az olaszoknál is akad a diós tésztához hasonló fogás, amely azonban csupán nyomokban emlékeztett a magyarra: a pasta con salsa di noci ugyanis fokhagymát, parmezánt és diót tartalmazó pestóval készül.
