„Olasz penicillin” a fazékban: így készítsd otthon a levest, amelytől egyből jobban érzed magad „Olasz penicillin” a fazékban: így készítsd otthon a levest, amelytől egyből jobban érzed magad
Pastinaleves
Fotó: Shutterstock

2025-11-21

  • Drive
  • Gasztro
  • „Olasz penicillin” a fazékban: így készítsd otthon a levest, amelytől egyből jobban érzed magad

„Olasz penicillin” a fazékban: így készítsd otthon a levest, amelytől egyből jobban érzed magad

Az olasz konyháról régóta tartják, hogy nemcsak a lelket, hanem a testet is ápolja. Különösen igaz ez a pastinára – arra a levesre, amelyet sokan megfázás, kimerültség vagy egy rosszul sikerült nap esetén is elsősegélyként vetnek be. Az „olasz penicillinnek” becézett fogásban ugyan egyetlen valódi gyógyszer sincs, mégis elég egy gőzölgő tányér belőle: a selymes állag, a telt íz és az illatok együtt máris képesek jobb kedvre deríteni az embert.

A „pastina” szó szó szerint „apró tésztát” jelent, ami jól mutatja eredeti szerepét: régen a leveshez többnyire megmaradt tésztavégeket, apró darabkákat használtak fel. A forma ma is mellékes – bár a csillag alakú stellina a legismertebb, gyakran kapható a borsszemre emlékeztető, kerek tészta, az acini di pepe is. A lényeg nem az alak, hanem a méret: a tésztaszemek átmérője ne haladja meg az 1,5–2 millimétert.  A pastina története szorosan összefonódik az olasz tésztakészítés középkorig visszanyúló hagyományaival. Az apró szemű tészta eredetileg könnyű, alaplére épülő levesekbe került, hogy a gyerekek és az idősebbek is gond nélkül el tudják fogyasztani. Ma gyakorlatilag egész Olaszországban otthonos „gyerekételnek” és betegágy mellé kínált komfortfogásnak számít. A szokásos levesbetéteknél jóval kisebb szemeket gyakran úgy használják, mintha rizs lenne: nemcsak levesekbe főzik, hanem rizses egytálételekhez hasonló fogásokat is készítenek vele, amelyek a rizottót idézik. Ha leves készül belőle, a végeredmény egy tartalmas, enyhén húslevesre emlékeztető alap, amelyet parmezánnal, esetenként tojással gazdagítanak – így lesz igazán krémes, telt és tápláló.

Image
Fotó: Shutterstock
Nem véletlen, hogy a pastina kiérdemelte az „olasz penicillin” elnevezést: Olaszországban hagyományosan akkor kerül elő a konyhából, amikor valaki beteg, levert, fázós, vagy egyszerűen csak egy jólesően melengető, gyengéd fogásra vágyik.
Image
Fotó: Shutterstock
Hozzávalók (6 adaghoz):
  • 2 liter csirkehúsleves
  • 2 csésze apróra vágott édes hagyma (kb. 2 közepes fej)
  • 3 közepes méretű hámozott, durvára vágott sárgarépa
  • 2 szár zeller, feldarabolva
  • 6 gerezd fokhagyma, megtörve és megtisztítva
  • friss kakukkfű
  • 2 babérlevél
  • 50–60 g parmezánhéj, plusz reszelt parmezán a tálaláshoz
  • 120 g apró szemű pastina tészta (vagy más aprószemű tészta)
  • 2 csésze tépett csirkehús
  • friss petrezselyem a tálaláshoz
  • só, bors (ízlés szerint)
Elkészítés
  • Egy nagyobb lábasban forrald fel a csirkehúslevest a hagymával, a sárgarépával, a zellerrel és a fokhagymával együtt, majd enyhén sózd meg. Forrás után vedd vissza a hőt közepes fokozatra, és főzd a zöldségeket körülbelül 10 percig, amíg teljesen megpuhulnak.
  • A megfőtt zöldségeket szűrőkanállal emeld ki a levesből, tedd egy mixerbe vagy turmixgépbe, és adj hozzá körülbelül egy merőkanálnyi alaplevet is. Hagyd kicsit hűlni, majd turmixold teljesen simára. A selymes zöldségkrémet kanalazd vissza az alapléhez, és alaposan keverd el.
  • Add a leveshez a friss kakukkfüvet, a babérleveleket és a parmezánhéjat. Emeld a lángot közepesen magas fokozatra, szórd bele az apró tésztát, majd ismét vedd vissza a hőt közepesen alacsony fokra. Főzd 15–20 percig, amíg a tészta megpuhul. Az utolsó 3 percben keverd hozzá a tépett, előzőleg főtt vagy sült csirkehúst is, hogy átmelegedjen a levesben.
  • Ha elkészült, húzd le a lábast a tűzről, és halászd ki belőle a fűszernövényeket, valamint a parmezánhéjat. Kóstold meg, és szükség szerint állíts a sózásán, borsozásán.
  • Tálaláskor szórj bőségesen reszelt parmezánt a leves tetejére, és hintsd meg finomra vágott friss petrezselyemmel. Forrón, mély tányérban kínáld – pontosan úgy, ahogy az olaszok teszik, amikor egy kicsit több törődésre van szükség.