2025-02-23
Ezt érdemes tudni a velencei karnevál történelméről
Farsang idején Velence minden évben álarcosbállá alakul át, hiszen ebben az időszakban – idén február 14. és március 2. között – rendezik meg a világhírű karnevált. A 2025-ös ünnepségsorozat már javában zajlik, ezért is érdemes felidézni a karnevál lenyűgöző történetét.
A karnevál szó a latin carnem levare kifejezésre vezethető vissza, amelynek szó szerinti jelentése: a „hús eltávolítása“. Ez a húshagyókeddre, vagyis a keresztény egyházi év nagyböjtöt megelőző utolsó (a hamvazószerda előtti) napra utal, mivel ekkor lehetett utoljára húst fogyasztani. A mai formájában a Római Birodalom bukását követő időszakban kialakult velencei karnevál már a középkor óta társadalmi osztályokon átívelő, egyetemes szórakozást kínál a helyiek számára.
A fennmaradt velencei dokumentumok szerint a karnevált már 1094-ben is megrendezték: ekkor ugyanis Vitale Falier dózse biztonsági intézkedéseket rendelt el az ünnepség idejére. A karnevál hivatalosan is elismerésére azonban további 200 évet kellett várni, a húshagyókedd ugyanis csak vált 1296-ban munkaszüneti nappá.
A velencei karneválok idejére folyamatosan egyre több és szigorúbb biztonsági intézkedést kellett bevezeni, mivel a maszkok takarását kihasználva, az emberek számtalan különféle csínyt követtek el a városban. Emiatt a 16. és a 18. századok között számtalan alkalommal betiltották a maszkok használatát – ezek viselése amúgy Velencén kívül is egyre népszerűbbé vált, álcázási lehetőséget kínálva a törvénytelen tevékenységeket folytatók számára. A 18. században viszont, a karnevál népszerűségének fellendülésével, a maszkokat és jelmezeket árusító üzletek, valamint a zsonglőr- és akrobatamutatványok is elszaporodtak.
A karneválok sora 1797-ben szakadt meg, ugyanis Bonaparte Napóleon (akkor még csak tábornok) itáliai hadjárata után a Velencét elfoglaló franciák betiltották a nagyböjt előtti ünnepségeket. A döntés hátterében attól való félelmük állt, hogy a karneváli maszkok mögé rejtőző ellenállók alááshatják politikai rendszerüket. A térséget 1815-ben visszafoglaló osztrákok is ugyanígy döntöttek, ezért a velencei karnevál közel két évszázadra a kisebb olasz szigetekre szorult vissza. Egészen 1979-ig, amikor a turisztikai szervezeteknek és helyi színházaknak köszönhetően újra divatba jött, és azóta is a világ egyik leghíresebb eseményének számít.
A karnevál nyitánya évről évre a Szent Márk téren zajlik, amikor a templom harangtornyából alászáll egy „angyal”. Ennek eredete egy 16. századi eset, amikor egy török akrobata a harangtoronyból kifeszített kötélen szállt le a levegőből. A mutatványból azóta hagyomány lett, bár a 18. században, egy baleset után, hosszú ideig csak egy fahordót eresztettek le a térre.
Egykor a karnevál egyik részeként minden évben kiválasztottak 12 szegény és csinos velencei lányt, akik Mária megtisztulásának napján, február 2-án mehettek férjhez, a nemesek és a dózse pedig pazar ruhákat és ékszereket adományoztak nekik. A legenda szerint 943-ban kalózok támadtak a Szent Márk-templomra, és elrabolták a mennyasszonyokat, de a velencei nemesek a dózse vezetésével üldözőbe vették őket és visszaszerezték a lányokat. Ennek az eseménynek az emlékét őrzi a Mária-felvonulás, amely azóta is a karnevál részét képezi.
