2026-11-01
Felülről lefelé vájták ki a hegyből ezt a hatalmas indiai templomot
Szinte hihetetlen, hogy az indiai Kailásza-templomot egyetlen hatalmas sziklatömbből faragták ki. Oszlopai, szentélyei, lépcsői és gazdagon díszített domborművei ugyanis ugyanabból a bazalttömegből születtek, amely eredetileg a hegy részét alkotta.
India nyugati részén, Mahárástra államban található az ellórai barlangtemplom-együttes. A több mint két kilométer hosszan húzódó bazaltsziklafalban az évszázadok során 34 kolostort és templomot alakítottak ki. Az építmények a buddhizmus, a hinduizmus és a dzsainizmus emlékeit őrzik. A három vallás szentélyeinek közelsége különlegessé teszi a helyszínt, amelyet az UNESCO az ókori India vallási türelmének egyik kiemelkedő példájaként tart számon. Az együttes leglátványosabb része a Kailásza, más néven Kailászanátha-templom, amelyet 16-os számú barlangként jelölnek. A hindu szentély a 7–10. század között kialakított brahmanikus emlékek közé tartozik, és Ellóra legnagyobb, egyetlen sziklatömbből kifaragott építménye.

Az épület méretei önmagukban is lenyűgözők. Udvarait, oszlopos csarnokait, szentélyeit és hatalmas szobrait nem külön odaszállított kövekből építették, hanem a szikla kivájásával alakították ki. A templom udvara körülbelül 82 méter hosszú és 46 méter széles, mögötte pedig mintegy 32 méter magas sziklafal emelkedik. A kitermelt bazalt pontos mennyisége nem ismert, de egyes mai becslések szerint 150–200 ezer tonna kőzetet távolíthattak el. Ezek az értékek nem korabeli feljegyzésekből származnak, hanem későbbi számításokon alapuló közelítő adatok.

A feltételezések szerint a mesterek először három mély árkot vájtak a hegybe, fokozatosan elkülönítve azt a sziklatömeget, amelyből a templomot kialakították. Ezután felülről lefelé haladva távolították el a fölösleges kőzetet, mintha egy hegy belsejében rejtőző épületet szabadítottak volna ki. A módszer lehetővé tette, hogy egyszerre több munkacsoport dolgozzon: egyesek a főtorony felső részét alakíthatták ki, mások a kapunál vagy az építmény további részein munkálkodhattak. A fennmaradt nyomok alapján vasvésőket és kalapácsokat használtak a bazalt eltávolításához, valamint a finom részletek kidolgozásához.
A templom formája vallási jelentést is hordoz: a Kailásza-hegyről kapta a nevét, amelyet a hindu hagyomány Siva isten lakóhelyének tart. Az egyik legismertebb dombormű Rávana démonkirályt ábrázolja, amint megpróbálja felemelni a Kailásza-hegyet, miközben Siva és Párvati fölötte tartózkodik. A bejárati oszlopos csarnok mennyezetén különböző korszakokból származó festmények nyomai is láthatók. Ezek arról tanúskodnak, hogy a díszítés a nagy kőfaragási munkálatok befejezése után is folytatódott.

A templom eredetéhez különleges történet kapcsolódik, amely a szokatlan építési módszerre is magyarázatot ad. A legenda szerint egy királyné megfogadta Sivának, hogy templomot emeltet a tiszteletére, ha beteg férje meggyógyul. Azt is megígérte, hogy addig böjtöl, amíg meg nem pillantja az épület legmagasabb tornyát. Egy Kokasa nevű építész ezért állítólag a felülről lefelé történő faragást választotta. Így először a torony csúcsa készülhetett el, a királyné pedig már az építkezés befejezése előtt megtörhette böjtjét.

