Évszázadok óta dacol az idővel Srí Lanka hatalmas, ókori sztúpája

A sztúpa Anuradhapurában, Srí Lanka ősi fővárosában található, amely ma az UNESCO világörökségének része. A város mintegy 1300 éven át volt fontos politikai és vallási központ. Fénykorában paloták és kolostorok emelkedtek itt, emellett hatalmas víztározók és buddhista szentélyek határozták meg a város képét. A Jetavanaramaya építését Mahasena király uralkodása alatt, a 3. század végén kezdték meg, és utódja idején, a 4. század elején fejezték be. A monumentális sztúpa a Jetavana Vihara kolostoregyüttes központjában állt, amely Anuradhapura egyik legjelentősebb szerzetesi közösségének adott otthont. A környező épületeket úgy rendezték el, hogy a hatalmas emlékmű uralja a látképet.

A tágabb kolostoregyüttes mintegy 80 hektárt foglalt el. A régészeti feltárások egy Buddha-képmás elhelyezésére szolgáló szentély és a bódhifa szentélyének maradványait is napvilágra hozták. Előkerültek emellett gyűléstermek, közösségi és étkezési terek, valamint szerzetesi lakóépületek és medencék nyomai is. A romok között ma is akadnak monumentális részletek. A Buddha-ábrázolásnak egykor helyet adó épület bejáratánál például körülbelül nyolc méter magas kőből faragott ajtókeretelemek maradtak fenn, amelyek az egykori épület méreteiről is árulkodnak. Elkészültekor a Jetavanaramaya az ókori világ legmagasabb építményei közé tartozott. Körülbelül 122 méteres magasságával mindössze két gízai piramis emelkedett fölé. A hasonlóság azonban leginkább a magasságra korlátozódik. Az egyiptomi piramisok térfogata jóval nagyobb volt, a Jetavanaramaya különlegessége pedig mindenekelőtt abban rejlett, hogy építőinek téglából sikerült ilyen rendkívüli magasságot elérniük.

A több tízmillió tégla elkészítése, szállítása és elhelyezése óriási szervezést igényelt. A sztúpa alapozása körülbelül 8,5 méter mélyre nyúlik, egészen a sziklás altalajig. A korabeli Srí Lanka-i építési módszerek alapján a kutatók úgy vélik, hogy az anyagmozgatásban elefántokat és ökrök vontatta szekereket is használhattak. Az állványzat feltehetően bambuszból készült, az egyes elemek rögzítésére pedig kókuszrostból sodort köteleket és más növényi anyagokat alkalmazhattak. Nemcsak az építkezés léptéke volt figyelemre méltó, hanem maga a szerkezet is. A hatalmas kupola alakja úgy osztja el a saját súlyából eredő terhelést, hogy a falazat túlnyomórészt nyomásnak van kitéve, amit a tégla különösen jól visel. Modern mérnöki vizsgálatok is azt mutatják, hogy a kupola alsó részeire jutó nyomófeszültség jóval a felhasznált téglák teherbírása alatt marad. A forma, az anyagok és az építési módszerek együtt tették lehetővé, hogy ekkora téglatömeg évszázadokon át fennmaradjon. A Jetavanaramayát azonban az időjárás és a történelem sem kímélte. Földrengések és monszunesők egyaránt károsították, hosszú elhagyatottsága idején pedig felső részeinek jelentős hányada eltűnt. Egy időben sűrű növényzet borította, a 12. században pedig I. Parakramabahu uralkodása alatt jelentős helyreállítást végeztek rajta. Ma körülbelül 71 méter magas.

Anuradhapura az egykori főváros hanyatlása ellenére ma is élő vallási központ. A közelben áll a több mint 100 méter magas Ruwanwelisaya, Srí Lanka egyik legfontosabb buddhista zarándokhelye. Itt naponta tartanak szertartásokat, és rendszeresen mutatnak be felajánlásokat. Telihold idején hívők ezrei keresik fel a Jaya Sri Maha Bodhi szent fügefát is. A hagyomány szerint a fát annak az indiai bódhifának egy ágából nevelték, amely alatt Buddha elérte a megvilágosodást. Az ágat már a Kr. e. 3. században Anuradhapurába vitték. A Jetavanaramaya méretei hosszú évszázadokon át páratlannak számítottak: elkészülte után csaknem 700 évig nem emeltek hozzá hasonló léptékű sztúpát Srí Lankán. Ma azonban nem pusztán hatalmas méretével lenyűgöző. Legalább ennyire figyelemre méltó az a mérnöki tudás, anyagismeret és szervezettség, amely lehetővé tette, hogy ekkora téglatömeg csaknem 17 évszázadon át fennmaradjon.