Legendák övezik a váci Kőkaput, Magyarország egyetlen diadalívét

A diadalívet 1764 tavaszán építették a francia származású osztrák építész, Isidore Canevale tervei alapján. Megrendelője Migazzi Kristóf Antal váci püspök (későbbi bécsi érsek és bíboros) volt, aki Mária Terézia királynő látogatásának tiszteletére emeltette.

A 15 méter magas, 12 méter széles és 3.5 méter vastag építmény a késői barokk és a korai klasszicizmus közti átmenetet képviselő copf stílust képviseli, az ív nyílása pedig 8 méter magas és 4,2 méter széles. Az északi oldalon elhelyzett márványtáblán Mária Terézia királynő és férje, I. Ferenc német-római császárt ábrázoló domborművek, köztük pedig a diadalív megszületését magyarázó felirat látható, míg a város felőli oldalon balra II. József és II. Lipót későbbi császárok, jobbról pedig Ferdinánd és Miksa főhercegek kettős mellképeit helyezték el.

Mária Terézia 1764-ben, a pozsonyi országgyűlés után érkezett a városba, ahol a váci nemesség lóháton, díszruhába öltözve várta – hajójának közeledését ágyúlövésekkel is jelezték. Az egyik helyi legenda szerint amikor a királynő meghallotta, hogy a Diadalív alig öt hónap alatt épült fel – más források szerint mindössze két hétet alatt – annyira félt attól, hogy rádől a szerinte túl sietősen elkészült emlékmű, hogy nem mert áthajtatni alatta, és hintójából kiszállva, gyalog sétált el mellette. Néhány nappal később, távozásakor, látva hogy még mindig áll, már nyugodtan áthaladt alatta.

Egy másik váci legenda szerint egy évvel a Kőkapu felépítése után, ugyanazon a napon, amikor Ferenc császár Innsbruckban elhunyt, egy villámcsapás következtében a diadalív falába illesztett, őt ábrázoló medalion is leesett. Szintén ezen a napon, 1765 augusztus 18-án, állítólag a Szent István-templom oltárának feszülete a Bécsben tartózkodó Migazzi püspök fejére esett.