Milyen ízű volt a gall-római bor? Milyen illata volt az ókori görög parfümöknek? Megtudhatjuk egy új párizsi kiállításon!

Jean-Pierre Brun közel 50 éve foglalkozik az ókor technikák és gazdaság tanulmányozásával, ásatásokat végez Pompeji kézműveseinek lakónegyedeiben, tanulmányozza a galliai szőlőtermesztést és rekonstruálja az ókori görögországi parfümök kémiáját. „Ez egy teljesen más régészet, mint amit kollégái előtte végeztek”, amely nemcsak »a Római Birodalom nagy történelmét« vizsgálja, hanem »a középosztály mindennapi életét« is - magyarázta Julien Auber de Lapierre történész, a kiállítás kurátora, aki az olaszországi, görögországi, franciaországi és egyiptomi régészeti lelőhelyekre kalauzolja a látogatókat. Az amfórák, parafadugók, olajlámpák és parfümös edények - a Louvre számos tárgyat kölcsönzött a kiállításhoz -, valamint a makettek formájában kiállított borprések, borospincék és szállítóedények értékes információkat adtak a francia kutatónak ezekről a termékekről. A parfümöket viszont, amelyeknek sokféle felhasználási területe volt - kozmetikum, masszázs, orvosi ellátás, ágynemű illatosítása -, sokáig rejtély övezte.

 A francia régész a parfümös edények alján talált üledékek elemzésével és egy erre szakosodott vegyésszel együttműködve képes volt újra előállítani az egyik ilyen illatos olajat, a rodinont, amelyet a kiállítás látogatói megszagolhatnak. „Szükség volt zöld olívaolajra, egy alapgyökérre - calamus, egyfajta enyhén illatos nádszál -, amely fixálószerként szolgált, és damaszkuszi rózsára. Ezt a kombinációt kézzel kellett összekeverni nagy üvegekben, amelyek belsejét mézzel borították, és a kezeket is mézzel kellett bekenni” - részletezi Julien Auber de Lapierre. Egy másik fontos termék, a bor, amelyet az arisztokrácia és a plebejusok egyaránt fogyasztottak, „nagyon különbözött” attól, amit ma ismerünk. „Elég sokáig érlelték, ami meglehetősen nyers ízt adott neki. A borokat rendszeresen felhígították vízzel vagy erősen ízesítették, hogy megtörjék ezt a durvaságot. Kicsit olyanok voltak, mint a forralt bor” - magyarázta a kiállítás kurátora.

Az újra felfedezett ízeken túl a borok, olajok és parfümök egy olyan mediterrán világ gazdasági életképességéről mesélnek, amelyet a mezőgazdaság uralt, és amelyben a régiók nagyon szorosanb kapcsolódtak egymáshoz. „A kereskedelmi hálózatok rendkívül sűrűek voltak. Mindig hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a 21. században egy összekapcsolt világban élünk, de ez már akkoriban is így volt” - tette hozzá Julien Auber de Lapierre. „A Dél-Franciaországban évi több ezer hektoliter termelésére képes mezőgazdasági kunyhók felfedezése megmutatta, hogy a szőlőtermesztés nem csupán helyi fogyasztásra, hanem exportra szánt termelés volt” - jegyzi meg a kiállítás kurátora.