2025-09-07
A velencei szárnyas oroszlán valójában „Made in China”? Egy merész elmélet új fényt vet a város ikonjára
Aki valaha felnézett a Szent Márk tér két gránitoszlopára, ismeri a látványt: az egyik tetején a szárnyas oroszlán trónol, Velence jelképe, amelyet évente milliók fotóznak. Most azonban egy friss kutatás szerint a bronzszobor múltja jóval hosszabb és kalandosabb lehet, mint ahogy a lagúnák városában eddig gondolták. Az Antiquity folyóiratban megjelent tanulmány – amelyre az AFP is hivatkozik – felveti: a híres oroszlán eredetileg Kínából származhat.
A szobor története amúgy is tele van kérdőjelekkel. Bár ma a lagúna peremén álló oszlop tetején látható, stílusa nem illeszkedik teljesen a korabeli velencei konvenciókhoz, és biztosra vehető, hogy „első élete” nem itt zajlott. Az eredeti szárnyak mások lehettek, a füleit rövidítették, a fején pedig egykor szarvak voltak. „Nem tudjuk, mikor érkezett Velencébe, hol alakították át, ki készítette, és azt sem, mikor emelték a ma látható oszlopra” – fogalmaz Massimo Vidale, a Padovai Egyetem professzora és a kutatás társszerzője. A leghitelesebb írásos említés 1293. május 14-éről való, ekkor már javításra szorult. A bíborszínű gránitoszlop, amelyen ma is áll, feltehetően nem sokkal 1261 előtt került Velencébe.
A rejtély megoldásához az olasz kutatócsoport ólomizotópos elemzést végzett – ez az archeometallurgiában bevett módszer, amellyel a fémek eredeti érclelőhelye azonosítható. Az eredmény meglepő: a szobor öntéséhez használt réz az alsó Jangce-vidékhez köthető, vagyis Kínához. Ez ellentmond azoknak az eddigi feltételezéseknek, amelyek 12. századi velencei öntödét, az anatóliai térséget vagy a hellenisztikus kor észak-szíriai műhelyeit valószínűsítették. A szerzők ehelyett új értelmezést javasolnak: a szobor egy „zhenmushou”, azaz a Tang-dinasztia (Kr. u. 618–907) idejéből származó sírőrző mitikus alak újraértelmezett, átépített változata lehet.
Az ilyen őrzőfigurák ikonográfiájában gyakoriak az „oroszlánszerű pofák”, a „lángnyelvszerű sörények”, a „vállakhoz rögzített, magasba emelkedő szárnyak és szarvak”, valamint a „felfelé álló, hegyes fülek”. Bár a fennmaradt zhenmushou-szobrok különféle anyagokból készültek, több stílusjegyük kísértetiesen rímel a velencei oroszlánra: a kiugró pofarész, az oldalt ülő fülek és a markáns homlokráncolat mind-mind rokon vonás. Ha valóban kínai eredetű a mű, hogyan kerülhetett a lagúnák városába? A kutatók egy izgalmas, de hihető útvonalat vázolnak: Niccolò és Maffeo Polo, Marco Polo apja és nagybátyja közvetítésével. A testvérpár 1265 körül a Jüan-udvarban, Kublaj kán khánbaliqi – vagyis a mai Peking – székhelyén megfordult.
A szárnyas oroszlán így nemcsak Velence emblémája, hanem a Selyemút kulturális cseréinek kézzelfogható lenyomata is lehet. A történet még korántsem zárult le – a stíluskritikai és anyagvizsgálati nyomok újabb kérdéseket vetnek fel –, de annyi bizonyos: a Szent Márk téri ikon talapzata alatt ma már nemcsak egy város, hanem két civilizáció találkozása is kirajzolódik.
