Csak bátor utazóknak: ezeken a helyeken él a legtöbb mérges kígyó

Ausztráliában mintegy 100 mérges kígyófaj él, köztük a világ legerősebb mérgű szárazföldi kígyójának számító kispikkelyű tajpán (Oxyuranus microlepidotus), amelynek mérgéből csupán pár csepp is képes megölni egy zsákmányállatot vagy egy embert. Mivel azonban a lakott területektől távoli messzi helyeken él és így ritkán találkozik emberekkel, viszonylag kevés áldozat fűződik a nevéhez. Közvetlen rokona az elsősorban nyílt erdőkben élő, de föld alatti járatokban, odvas fatörzsekben is előforduló tajpán (Oxyuranus scutellatus), amelynek egyetlen harapása is 20 ember vagy 40 ezer egér megölésére elegendő mérget juttat a szervezetbe.

A nyílt ligetekben, bokros területeken előforduló faj nem túl mozgékony: rendszerint beássa magát a laza talajba, és akár napokig rejtőzve vár a zsákmányra, elsősorban kisemlősökre, gyíkokra, kétéltűekre és madarakra. Bár az emberek által sűrűn látogatott területeket elkerüli, ebből a vadászati módszerből fakad a veszélyessége is: ha fenyegetve érzi magát, rendkívüli gyorsasággal támad. Egyéb Ausztráliában élő mérges kígyófajok: tigriskígyó (Notechis scutatus), textilmintás barnakígyó (Pseudonaja textilis)

Indonézia déli részén húzódnak a Kis-Szunda-szigetek, amelyek közül Bali a legismertebb. A több száz sziget legalább 64 különböző méretű és színű kígyófaj otthona, amelykkel vízben és a szárazföldön egyaránt találkozhatunk. Közülük csupán 6 képes mérget fecskendezni az áldozatába, köztük az 5,6–5,7 méterre is megnövő királykobra (Ophiophagus hannah), a világ leghosszabb mérgeskígyója.Ha fenyegetve érzi magát, a királykobra képes hossza egyharmadára is felegyenesedni, meghaladva ezzel egy átlagember magasságát. Bár szívesen választ magának víz közeli élőhelyet, mert a felszínen úszva könnyen el tud menekülni, a szárazföldön is otthonosan mozog. Egyéb Balin élő mérges kígyófajok: Island Pit-vipera (Trimeresurus insularis), maláj köpködőkobra (Naja sputatrix)

Az indiai szubkontinens trópusi hőmérséklete és a monszun ideális élőhelyet biztosít legtöbb kígyófaj számára, így nem véletlen, hogy Indiában történik a a legtöbb, évi 46 ezer kígyómarás okozta haláleset. A halálos fajok közül a leginkább éjszaka aktív, nappal rejtőzködő közönséges krait (Bungarus caeruleus) a legveszélyesebb, amely csak akkor támad, ha megzavarják vagy provokálják – a merge viszont visszafordíthatatlan bénulást, majd rövidesen halált okoz. Könnyen felismerhető faj: a kékesfekete színű testét sárgásfehér sávok tarkítják. India másik három legveszélyesebb kígyófaja: pápaszemes kobra vagy indiai kobra (Naja naja), Russell-vipera (Daboia russelii), arab efa (Echis carinatus)

A Floridai-félsziget déli részén elterülő trópusi mocsárvidéken mintegy 45 kígyófaj él, köztük 4 mérges. A legtöbb marást a dusky pygmy elnevezésű csörgőkígyó (Sistrurus miliarius barbouri) okozza, de az emberre ugyanolyan komoly veszélyt jelenthetnek a nem merges fajnak számító pitonok is, amelyek megfojtják zsákmányukat. Egyéb az Everglades-ben élő mérges kígyófajok: gyémánt csörgőkígyó (Crotalus adamanteus), Florida cottonmouth (Agkistrodon conanti), pitonfélék (Pythonidae)

Minden évben több ezer kígyó indul vándorútra az Ozark-hegység részét képező mészkősziklák által körülvett a LaRue-mocsár felé. Hogy céljukat elérjék, át kell kelniük a stílszerűen Snake Roadsnak elnevezett úton, amelyet emiatt március és május, illetve szeptember és október között évente kétszer is lezárnak. A Shawnee Nemzeti Erdőben összesen 20 különböző kígyófaj él, köztük három őshonos, mérgező vipera: a rezesfejű mokaszinkígyó (Agkistrodon contortrix), a vízi mokaszinkígyó (Agkistrodon piscivorus) és az erdei csörgőkígyó (Crotalus horridus). Mindhárom faj a sűrű aljnövényzetet és a mocsaras területeket kedveli, halakkal és kisebb állatokkal táplálkoznak. Főleg éjszaka aktívak, de nappal is találkozhatunk velük.

Az Egyesült Államok 20 legmérgesebb kígyófaja közül 19 is él Arizonában: az állam legnagyobb városa, Phoenix például hat különböző csörgőkígyó otthona, de a mexikói határon elterülő Sonora-sivatagban is találunk mérges kígyókat. A legtöbb errefele élő csörgőkígyó a meleget kedveli, és általában csak akkor harapnak, amikor zsákmányra vadásznak vagy fenyegetve érzik magukat – előtte azonban mindig figyelmeztető, csörgő hangot adnak ki. Meglepő módon csupán harapásaik egynegyede okoz mérgezést; habár fájdalmas, de ritkán halálos. További arizonai mérges kígyófajok: texasi csörgőkígyó (Crotalus atrox), feketefarkú csörgőkígyó (Crotalus molossus)

Az Észak-Amerika második leghosszabb folyójának és az Egyesült Államok középső részének fontos vízi útvonalának számító Missouri folyó Nyugat-Montanában, a Sziklás-hegységben ered, és először keleti irányba halad. Itt él a halakkal és kisebb állatokkal táplálkozó prairie-csörgőkígyó (Crotalus viridis), amely nem mérget tartalmazó harapással végez áldozataival, hanem rájuk tekeredik és megfojtja őket – ami a vízben még ijesztőbben hangzik. Ezen felül még számos, emberre veszélytelen kígyófaj él a vidéken, mint például a bikasikló (Pituophis catenifer sayi).