Kevés ember, rengeteg dzsungel és holland nyelv vár ránk erre a dél-amerikai országban Kevés ember, rengeteg dzsungel és holland nyelv vár ránk erre a dél-amerikai országban
Fotó: Shutterstock

2025-04-28

  • Drive
  • Úti cél
  • Kevés ember, rengeteg dzsungel és holland nyelv vár ránk erre a dél-amerikai országban

Kevés ember, rengeteg dzsungel és holland nyelv vár ránk erre a dél-amerikai országban

A Föld népességének eloszlása igencsak aránytalan: miközben a nagyvárosok jellemzően túlzsúfoltak, addig egyes vidéki térségeket az elnéptelenedés fenyeget. Dél-Amerika egyik legkisebb állama, Suriname is a kevésbé népes országok közé tartozik, ahol nagyjából annyian laknak, mint Kolozs megyében – java részük a fővárosban, Paramaribóban. Lássuk, mit kínál az utazóknak ez az európaiak többsége számára szinte ismeretlen ország.

Dél-Amerika északi részén, Guyana, Brazília és Francia Guyana által körülvéve található a karibi atmoszférát megidéző Suriname, korábbi nevén Holland Guyana. Valamivel több mint 163 ezer négyzetkilométeres területének nagyjából 93 százalékát buja trópusi dzsungel borítja, amivel a Föld egyik legnagyobb erdőségével rendelkező országának számít. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a mintegy 634 ezres lakosság elsősorban a tengerparti sávban koncentrálódik, és nagyjából fele a fővárosban, Paramaribóban él. Suriname a világ egyik legritkábban lakott területe a maga alig 3,9 fő/ négyzetkilométeres népsűrűségével, ami ennél csak olyan országokban alacsonyabb, mint Mongólia, Ausztrália, Izland, Líbia, Kanada és Mauritánia.

Image
Fotó: Shutterstock

Bár az európaiak már a 15. század végén felfedezték a guyanai partokat, Suriname mai területén sokáig csak az őslakosok éltek. Végül az angolok gyarmatosították a 17. században, majd a második angol–holland háborút (1665–1667) lezáró bredai békében elcserélték a hollandokkal az észak-amerikai Új-Amszterdamra – vagyis a mai New Yorkra. Emiatt az ország hivatalos nyelve jelenleg is a holland, így Suriname az egyetlen Európán kívüli állam, amelyben hollandul beszélnek.

Az amerikai kontinens legtöbb országához hasonlóan, Suriname múltját is meghatározta a rabszolgaság: a tényleges felszabadítás 1873-ban következett be, az ország pedig csak 1975-ben vált függetlenné. A két esemény közötti időszakban a hirtelen témadt munkaerőhiány orvoslására rengeteg indiai, indonéz és kínai érkezett az országba, megalapozva a jelenlegi, rendkívül multikulturális társadalmat.

Külön érdekesség, hogy még a bankjegyek is színesek: a papírpénzek például madarakat és virágokat ábrázolnak.
Image
Fotó: Shutterstock
Ezt érdemes megtekinteni Suriname-ban

Az ország legfontosabb épített öröksége Paramaribo UNESCO-védelem alatt álló óvárosa, amelynek látképét gyarmati stílusú faépületek dominálják. Ezek közül az amerikai kontinens legnagyobb fából épített temploma, a Szent Péter és Pál katedrális emelkedik ki. Ugyancsak érdemes felkeresni a napjainkban már múzeumként működő Zeelandia-erődöt és a központi piacot (Central Market), a Suriname-folyó partján vezető Waterkant-sétány pálmafái alól pedig különösen látványos a naplemente. A Függetlenségi tér mellett áll az Elnöki Palota és a Nemzeti Könyvtár, ha pedig városi természetre vágyunk, látogassunk el a Pálmakertbe (Palmentuin).

Image
Fotó: Shutterstock

Suriname idegenforgalmának legfőbb vonzerejét azonban a dzsungeles természet jelenti: a vízesésekben gazdag Brownsberg Nemzeti Park, a hatalmas Central Suriname Rezervátum és a tengeri teknősök költőhelyeként ismert Galibi Rezervátum is izgalmas élményket ígér. A látványos fotókat lőhetünk a Voltzberg gránitszikla csúcsáról, amennyiben pedig az őslakos kultúrát is meg szeretnénk ismerni, fizessünk be egy csónaktúrára, amellyel eljuthatunk az ország belsejének falvaiba.

Suriname árnyoldalai
Fontos viszont megemlíteni, hogy Suriname nem a tartozik a legbiztonságosabb országok közé, főként a lopások gyakoriak. Ezért – ahogy az útikalauzok is tanácsolják – éjszaka sose sétálgassunk egyedül, különösen a szegényebb negyedekben, ne viseljünk feltűnő ékszereket, és ne járkáljunk drágának tűnő kamerákkal se. Az iratainkról készítsünk biztonsági másolatot, és fokozottan figyeljünk értékeinkre. Az ország belső vidékein pedig a turistáknak csak helyi idegenvezetővel ajánlott kalandozni, az őserdőkben felbukkanó, emberekre is veszélyes vadállatok miatt.