Zsúfolt üdülőhelyek helyett – 5 kevésbé ismert európai sziget

A Kanári-szigetek főbb tagjai közül La Gomera a második legkisebb. Tenerife szomszédságában fekszik, hangulata mégis teljesen eltér a jóval népszerűbb szigetétől. Miközben Tenerifére évente körülbelül ötmillió látogató érkezik, La Gomerát eddig jóval kevésbé formálta át a tömegturizmus. A sziget elsősorban azoknak lehet ideális, akik a pihenést mozgással és természetjárással kapcsolnák össze. Vulkáni hegyein számos túraútvonal vezet keresztül, a Garajonay Nemzeti Park pedig Európa egyik leglátványosabb köderdőjét őrzi. A terület az UNESCO világörökségének része. La Gomera másik különleges vidéke a Valle Gran Rey szurdoka, de fekete homokos strandok és virágzó kaktuszok is színesítik a tájat. A helyi konyhából érdemes megkóstolni az almogrotét, a kecskesajtból készülő gazdag, csípős krémet. A frissen fogott halak közül különösen a sárgaúszójú tonhal kedvelt.

Šolta Split közelében található, mégis sok utazó figyelmen kívül hagyja Hvar és Brač javára. A rendszeresen induló kompok kevesebb mint egy óra alatt érik el a szigetet, ezért könnyen beilleszthető egy dalmáciai nyaralásba. A települések ritmusa nyugodtabb, a tájat pedig halászfalvak, kavicsos öblök, olajfaligetek és szőlőültetvények határozzák meg. Šolta olyan hagyományos dalmát hangulatot őriz, amelyet az Adria népszerűbb partszakaszain egyre nehezebb megtapasztalni.

Szerifoszon megtalálhatók a Kükládokra jellemző fehér falvak, kék kupolás templomok és sziklás tengerpartok, Szantorini hatalmas tömege azonban egyelőre elkerülte. Athénból körülbelül kétórás kompúttal érhető el. A szigeten nincs repülőtér, és nagy üdülőtelepek sem épültek – csendes strandok, lassabb hétköznapok és hagyományos települések várják az érkezőket. Az athéniak régóta kedvelt hétvégi pihenőhelyként tekintenek rá. Szerifosz sziklás partvidékén több mint negyven strand sorakozik, így általában nem nehéz nyugodtabb helyet találni. A domboldalra épült Chora keskeny utcáival, szélmalmaival és jellegzetes templomaival őrzi a Kükládok hangulatát. Esténként valamelyik tetőteraszos bárból lehet figyelni, ahogy az Égei-tenger arany- és rózsaszín árnyalatokat ölt. Mindezt anélkül lehet átélni, hogy hosszú sorban kellene várakozni ugyanazért a naplementés fényképért.

Capri előkelő szállodáiról, éttermeiről és strandklubjairól ismert, de az árak is rendkívül magasak lehetnek. A Nápolyi-öbölben fekvő Procida hasonlóan látványos, ám általában jóval megfizethetőbb és nyugodtabb választás. Nápolyból körülbelül negyvenperces kompúttal lehet eljutni a szigetre. Tiszta tengervíz, színes épületek, széles panoráma és kiváló olasz fogások várják az utazókat. Procida kisebb ismertsége miatt elsősorban azoknak lehet vonzó, akik lassabb, kevésbé fényűző nyaralást keresnek. Marina di Corricella pasztellszínű épületei a sziget legismertebb látványosságai közé tartoznak. A házak alkotta színes együttest különösen a magasabban fekvő pontokról érdemes megfigyelni. Az autóforgalmat korlátozzák, a látogatók jelentős része pedig Olaszország más vidékeiről érkezik. A sziget az 1999-es A tehetséges Mr. Ripley című filmből is ismerős lehet, amelynek több jelenetét itt vették fel.

Skócia nyugati partvidékén, a Belső-Hebridák között található Luing, amelyet gyakran háttérbe szorít a jóval híresebb Skye-sziget. Kevésbé ismert volta azonban éppen az egyik legnagyobb előnye. A sziget mintegy 26 kilométerre délre fekszik Obantól, és Seil felől rövid kompúttal közelíthető meg. Luing alig több mint 9,5 kilométer hosszú, mégis elegendő látnivalót kínál egy nyugodt felfedezéshez. A néhány száz fős közösségben művészek és kézművesek is élnek. A part menti séták során széles tengeri panoráma tárul fel, az Atlantic Islands Centre pedig a helyiek életét és a sziget történetét mutatja be. Hajnalban vagy naplementekor delfinek, bálnák és barnadelfinek is megjelenhetnek a vízen, így a kis sziget különösen érdekes lehet azoknak, akik csendes környezetben szeretnék megfigyelni a vadon élő állatokat.

(Euronews)