2024-11-16
5 eltűnt kincs, amelyet a mai napig nem találtak meg
A modern csúcstechnológia ellenére vannak olyan kérdések, amelyekre a legfejlettebb mesterséges intelligencia sem tudja a választ. Ezek közé tartozik például azoknak a kincseknek a sorsa is, amelyeknek létezése ugyan bizonyított, de jelenlegi előfordulási helyüket még homály fedi.
A genti katedrálisban található szárnyasoltár története rendkívül kalandos. Az eredeti műalkotást még Vyd Jodocus, előkelő genti polgár és neje, Burlut Lisbet rendelte meg 1426-ban Huber van Eycktől, akinek halála után testvére, a németalföldi festészet egyik legkiemelkedőbb mesterének tartott Jan fejezte be az olajfestményeket. A 12 táblából álló hatalmas szárnyasoltárt összesen 20 kép díszíti. A 16. század közepén, a reformáció terjedésének hatására Gentet is elérte a képrombolás mozgalma (ikonoklasztázia): a Szent Bavo-székesegyházba bertörők azonban meglepetésre csak a szárnyasoltár hűlt helyét találták. Van Eyck műveit a későbbiekben is többször ellopták: 1934-ben például két táblát is elvitt egy tolvaj, aki ráadásul váltságdíjat kért értük. Végül csak az egyiket sikerült visszaszerezni, a másik azonban sosem került elő.
A világ egyik legértékesebb drágakövének, a Habsburgok „firenzei gyémántjának” több mint száz éve veszett nyoma. A 137 karátos sárga gyémántot Indiában bányászták ki, és a 20. század elején került az Osztrák-Magyar Monarhia uralkodói családjának birtokába. Amikor az első világháború után I. Károly császár (magyar királyként IV. Károly) lemondott és Svájcba emigrált, a kincstár kimentését egy Bruno Steiner nevű ügyvédre bízta, ami nem bizonyult jó döntésnk, hiszen a firenzei gyémántnak nyoma veszett. Steinert ugyan feljelentették és letartóztatták, de semilyen bizonyítékot nem találtak a bűnösségére, így végül elengedték. A legnépszerűbb elmélet szerint a drágakövet valószínűleg kisebb darabokra vágták, így manapság alighanem több darabra szétszórva rejtőzik a nagyvilágban.
A leghíresebb megoldatlan műkincs-lopások közé tartozik a 16-17. századi manierista festő, Caravaggio egyik alkotásának sorsa is. A „Jézus születése Szent Ferenccel és Szent Lőrinccel” című festmény több mint 350 éven keresztül állt a palermói San Lorenzo-kápolnában, amíg 1969-ben eltűnt, és azóta sem került elő. Egy Gaetano Grado nevű bűnöző 2017-es állítása nyomán a legtöbben úgy sejtik, hogy a vásznat a szicíliai maffia tagjai vághatták ki a keretből.
A világ eltűnt kincsei között egy klasszikus tengerésztörténetet is találunk: Flor De La Mar (A tenger virága) nevű, 1502-ben az ázsiai áruk és zsákmány szállítására épített portugál hajóét. A 400 tonnás karakk a korszak legnagyobb portugál hajója volt, azonban a mérete miatt komoly egyensúlyi hibákkal küszködött. 1511-ben, Malakka sikeres kifosztása után mai értékben több mint 2,6 milliárd dollár értékű zsákmányt (közte 60 tonna aranyat) pakoltak be, de a Szumátra közelében váratlanul viharba keveredő Flor De La Mar a kincsekkel együtt elsüllyedt. Az 1980-as években még egy magánexpedíciót is szerveztek a felkutatására, amelyet azonban a Portugália, Malajzia és Indonézia között felmerült jogi viták miatt leállítottak.
Az ékszerművészet csúcsának tekintett, világhírű Fabergé-tojások az orosz cári dinasztia, a Romanovok pazar életvitelének szimbólumai. A dísztojásokat Peter Carl Fabergé francia származású neves ékszerész készítette 1885 és 1917 között, III. Sándor és II. Miklós cárok megrendelésére – azonban az 52 elkészült tojásból kilencnek a sorsa a mai napig ismeretlen. A 1917-es forradalom zűrzavarában eltűnt díszekről semmit sem lehet tudni, a legvalószínűbb, hogy vagy megsemmisültek, vagy pedig jelenleg is milliárdosok magángyűjteményeiben rejtőznek.
