2025-05-27
A világ leghírhedtebb börtönei, ahonnan ritkán volt visszatérés
A börtönök szinte egyidősek az emberi civilizációval, az idők során pedig számos, rabok őrzésére szánt intézmény tett szert rendkívüli ismertségre. Hírnevüket nemcsak hírhedt rabok, veszélyes bűnözők vagy éppen rossz útra tévedt hírességek alapozták meg, hanem olyakor egy-egy sikeres szökés miatt kerültek be a köztudatba. Íme, öt legendás börtön, amelyet mindenkinek érdemes ismernie.
A kaliforniai Alcatraz egy aprócska sziklasziget a San Francisco-öbölben, de a köznyelvben az 1934 és 1963 között működő, maximális biztonságú börtönt takarja. A szigorúan őrzött létesítményben olyan híres bűnözők raboskodtak, int Al Capone, Machine Gun Kelly vagy az „Alcatraz madárembereként” híressé vált Robert Franklin Stroud, aki büntetése letöltése alatt elismert ornitológussá vált. Az Alcatraz története során összesen 36 szökési kísérletet jegyeztek fel, de az intézményt nem véletlenül nevezték kijátszhatatlannak: a szökni próbáló foglyok közül 23-at elfogtak, hatot lelőttek, a többiek pedig nem élték túl az akciót – bár tény, hogy néhány fogoly sorsáról a mai napig nincs információ.
A Ho La börtönt a legtöbben a „lakói” által használt t becenevén, Hanoi Hiltonként ismerik. Eredetileg a régiót gyarmatosító franciák építették 1886 és 1889 között, és politikai foglyok őrzésére használták, majd a vietnámi háború idején az elfogott ellenséges katonákat zárták be ide. A Ho La borzalmas kínzásai és benne végrehajtott gyilkosságok miatt vált hírhedté, az amerikai foglyok között pedig néhány később híressé vált személy is raboskodott a celláiban: mint például John McCain egykori szenátor vagy James Stockdale alelnök-jelölt.
A napjainkban a Vörös Khmerek 1976 és 1979 között közötti áldozatainak emlékére népirtási múzemként működő Tuol Szleng (hivatalos nevén S-21) a valaha létezett egyik legkegyetlenebb börtön volt. A kambodzsai kommunista rezsim mintegy 20 ezer embert kínzott meg és végzett ki benne, és mindösszen heten élték túl a tortúrákat. A rabokat rendszerint addig vallatták, amíg be nem ismerték a kémkedés vádját – a hatalom paranoiája miatt azonban szinte mindenkit kivégeztek, függetlenül a vallomás hitelességétől. A börtönt végül vietnámi riporterek fedezték fel a rezsim bukása után, 1979-ben, és követően alakították át a kambodzsai áldozatokra emlékező népirtási múzeummá.
A Marseille partjai előtt, az azonos nevű, 3 hektáros szigeten álló Chateau d’If (magyarul: If vára) börtönét a legtöbben id. Alexander Dumas világhírű regényéból, a Monte Cristo grófjából ismerik. If szigete már a 1528 óta börtönként működött, amelyben egészen a 19. század végéig politikai és vallási okokból elítélt rabokat őriztek. A napjaonkban már vár turisztikai látványosságnak számító Chateau d’If érdekessége, hogy eltérő bánásmódban részesültek a tehetős foglyok, mint a szegényebbek, akiknek borzalmas körülmények között kellett leélnük benne életük hátralevő részét.
Dél-Amerikában, egész pontosan a Francia Guyanához tartozó Ördög-szigeten működött az a fegyenctelep, amely a benne elkövetett rendkívüli kegyetlenségek nyomán vált hírhedtté. Az intézményt 1852-ben, III. Napóleon uralkodása idején hozták létre, amikor a 19. századi népességrobbanás nyomán a bűncselekmények száma is növekedésnek indult. A helyzet kezeléseként a francia állam a gyarmatokra szállította a legveszélyesebb bűnözőket, akikre embertelen körülmények és rendszeres kínzások vártak az amúgy is szélsőséges klímájú fegyenctelepeken – az Ördög-szigetet sem véletlenül nevezték „zöld pokolnak”. Mivel a környező tengerben hemzsegtek a cápák és piranhák, a szökési kísérletek sem kecsegtettek sok sikerélménnyel. A 19. század végén itt raboskodott a politikai okokból, ártatlanul elítélt Alfred Dreyfus katonatiszt, de igazán ismertté Henri Charriére életrajzi regénye, a Pillangó tette.
