Sokan már feleslegesnek tartják, de újra főszerep várhat a világ leghosszabb víz alatti alagútjára

Japán két legnagyobb szigete, Honsú és Hokkaidó között húzódik az 1964 és 1988 között épült Szeikan-alagút. Előbbin találjuk a távol-keleti ország legtöbb nagyvárosát, köztük Tokiót, Oszakát és Kiotót is, de a tőle északra elterülő Hokkaidó is népszerű úti célnak számít. Bár elsőre meglepően hangzik, de az alagutat főként a vasúti közlekedésnek, és nem az autósoknak tervezték. Az 53,85 kilométer hosszú alagút nagyjából fele húzódik a tenger (egészen pontosan a Cugaru-szoros) alatt, legmélyebb pontja 240 méterrel található a vízszint alatt. Tervezésekor kiemelten odafigyeltek arra, hogy a földrengések és a szökőárak erejének is ellenálljon, hiszen Japánban mindkettő rendszeresen előforduló természeti jelenség.

Az 1950-es években még kompok közlekedtek a Cugaru-szoroson át, de 1954-ben egy hatalmas tájfun 1400 ember életét követelő pusztítást okozott a térségben. A tragédia csak megerősítette a japánokban, hogy feltétlenül szükség van az alagútra, ami az időjárási körülményektől függetlenül is lehetővé teszi biztonságos közlekedést. Egy víz alatti alagút kialakítása akkoriban még rendkívül veszélyes vállalkozásnak számított: az építkezés 24 éve alatt összesen 34 munkás vesztette életét az ott dolgozó mintegy 3000 közül. Az alagút átadásával egy vonat alig 24 perc alatt ért át egyik szigetről a másikra. 

Honsú és Hokkaidó között ma már inkább repülővel közlekednek az utasok: egyrészt sűrűbb menetrend miatt, másrészt mert jóval megfizethetőbb. Sokak szerint már nincs is szükség az alagútra, de a közeljövőben akár meg is fordulhat ez a trend: mivel egyre több utazó tekinti prioritásnak a környezetbarát közelkedést, könnyen elképzelhető, hogy hamarosan reneszánszukat élik majd az alagútban haladó vonatok, így a Szeikan is visszanyeri korábbi forgalmát.