2024-12-07
Autóbusszal Londonból Indiába: a hippikorszak egyik legkalandosabb utazása
Napjainkban a Brazília és Peru között közlekedő 102 órás járat birtokolja a világ leghosszabb autóbuszútja címet, ám ha történelmi távlatban vizsgáljuk a kérdést, egy ennél jóval merészebb vállalkozásra bukkanunk. Az 1950-es évek végétől kezdve ugyanis az Albert Travel közel két évtizeden keresztül indított buszos utazásokat Londonból az indiai Kolkatába (Calcutta). Az út „Hippie Trail” néven vonult be a köztudatba, mivel az utasok elsősorban a ’60-as évek hippikorszakának beválallós utazói közül kerültek ki.
A 21. században a hosszú utazások már nem számítanak extrém különlegességnek, de az angol Albert Travel vállalat London–Kolkata járatának útvonala még napjainkban is csodálkozásra adna okot. Pedig a brit főváros és az indiai metropolisz között közel 20 évig töretlenül közlekedtek az autóbuszok.
A legelső, a brit fővárosból 1957. április 15-én elinduló busz például 50 nap alatt tette meg az utat. A járatok Belgiumon, Nyugat-Németországon, Ausztrián, az akkori Jugoszlávián, Bulgárián, Törökországon, Iránon, Afganisztánon és Pakisztánon keresztül jutottak el a kelet-indiai nagyvárosba, de a Hippie Trail természetesen túl hosszú volt ahhoz, hogy az utasok ne álljanak meg pihenni vagy vásárolgatni olyan városokban,mint például Salzburg, Bécs, Isztambul, Teherán vagy Kabul. Ezen felül léteztek még alternatív – Berlinből, Amszterdamból vagy Milánóból induló – útvonalak is, de Ázsiában is tovább lehetett utazni, többek között Thaiföld, Srí Lanka vagy Nepál irányába.
A járat kimondottan azt a célt szolgálta, hogy utasai minél kevesebb pénzért minél több időt tölthessenek el külföldön. A jegyek ára akkoriban 145 font volt, ami mai értékén számolva már jóval nagyobb összeget, 4381 fontot jelentene. Ennek (is) köszönhetően a Hippie Trail olyan népszerű volt, hogy Európából, de még Észak-Amerikából is rengetegen repültek át Nagy-Britanniába, hogy a legendás busszal utazhassanak. És ne gondoljuk, hogy ezek a buszok kiöregedett, alig néhány üléssel rendelkező járművek voltak: a korszak viszonyaihoz képest egész jól felszerelték őket, hálófülkék, ventilátorok, fűtőtestek és egy kisebb konyha is akadt rajta. A teteje pedig egyfajta közös térként szolgált, ahol az utazók rendszeresen zenéltek vagy hallgattak rádiót.
Amikor pedig néhány év után a busz megsérült egy balesetben, egy Andy Stewart nevű brit utazó megvásárolta és egy második emeletet is felhúzott rá. 1968-tól már az Albert Tours ausztráliai leányvállalata is csatlakozott a kalandhoz: Sydney-ből induló járata Burmán (napjainkban Mianmar), Thaiföldön és Malajzián keresztül, majd az indiai útvonalat követve 132 nap után érkezett meg Angliába. A London-Kolkata-London és a London-Kolkata-Sydney útvonalon még 15 utazást szerveztek meg, egészen 1976-ig, amikor végül teljesen megszűntették a földrészeket összekötő járatokat.
(Források: Express, Secret London)
