Mi okozza az Antarktisz „vérző vízesésének” különleges színét?

A Blood Falls néven elhíresült természeti látványosság az Antarktisz keleti részén, az úgynevezett Victoria Landen található, nagyjából Új-Zéland “alatt”: a vörös vízesés sós vizfolyama a Taylor-gleccserből ered, majd a Bonney-tavon keresztül érkezik az óceánhoz. Először Thomas Griffith Taylor ausztrál geológus pillantotta meg 1911-ben, és az első sarkkutatók sokáig úgy gondolták, hogy a különleges színt egy, a vízben élő algatípus okozza.

Ahogy Jill Mikucki, a Tennessee Egyetem mikrobiológusa elmagyarázza, bár a környező víz kristálytisztának látszik, mégis tartalmaz vasat, amely azonban a mintegy 400 méter vastag sarki jégtakaró alatt haladva még nem oxidálódott. Amikor azonban a víz tartósan érintkezik a levegővel, beindul az oxidálódás kémiai folyamata, és vörössé változtatja a víz felszínét. A különleges jelenséghez ugyanakkor bizonyos tűrőképes mikrobák, az úgynevezett extremofilok is hozzájárulnak, amelyek még rendkívül könyörtelen feltételek között is képesek túlélni: többek között a só és a hideg sem tudja elpusztítani őket.

A Blood Fallst tápláló medencékben élő mikrobák kemoszintetikusak, vagyis képesek energiává alakítani a kén- és vasvegyületeket. Amikor „táplálkozásuk” során kivonják a vasat a sziklákból, akarva-akaratlanul erodálják is őket, ezzel juttatva el a vasat a Taylor-gleccser vizébe – írja a National Geographic. A ”véres” vízesés másik különlegessége, hogy a zord sarkvidéki hőmérséklet ellenére sem fagy meg a vize. A kutatások szerint ennek egyik oka az, hogy a víz furcsa módon hőt sugároz, ami felmelegíti a környéket. Ugyanakkor a víz sótartalma is szerepet játszik a zuhatag mozgásban maradásában, mivel a sós víz csak jóval alacsonyabb hőmérsékleten fagy meg, mint az édes.