2024-08-06
Egy görög öbölben fekszik a világ legrégibb tenger alatti városa, amely Platón Atlantiszát is inspirálhatta
A tengerek mélyére süllyedt városok már az ősidők óta foglalkoztatják az emberi fantáziát – elég csak Atlantisz legendájára gondolni. Bár semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy Platón elveszett kontinense a valóságban is létezett volna, az már jóval valószínűbb, hogy Pavlopetri szigete ihlethette meg az ókori filozófust az Atlantiszt bemutató Timaiosz és Kritiász megírásakor.
Atlantisz mítosza immár két és fél évezrede él az emberek körében: egy teljes víz alá süllyedt, mégis fennmaradt civilizáció. És bár Platón elveszett szigete vagy kontinense nagy eséllyel kitalált helyszín, Görögországban mégis létezik egy nagyon is valós tengeralatti város – Pavlopetrit ráadásul jóval a Kr. e. 427 és 347 között élt filozófus kora előtt borította el a víz.
A Görögország déli végében, a Vatika-öbölben található Pavlopetrit 1904-ben fedezte fel Folkion Negris geológus, de az első tudományos feltárását csak évtizedekkel később, 1968-ban végezte el Nicholas Flemming régész. Kutatócsapata ekkor 3-4 méteres mélységben egy 150x300 méteres területet határolt be – feltételezése szerint legalább 15 épület állt az ókori településen. A romok régiségét mintegy 5000 évesre becsülték, és az épületek mellett sírokat, utcákat, kerámiákat, pengéket és bronzfigurákat is találtak a kutatók, amelyek kora a mükénéi kultúrára (Kr. e. 16-12. század) vezethetők vissza.
Az igazi figyelem azonban csak a 21. században irányult Pavlopetrire, miután a Görög Kulturális Minisztérium, a Görög Tengerkutató Központ és a Nottingham Egyetem 2009-ben egy ötéves közös projektet indított a víz alatti város teljes feltárására és feltérképezésére. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeiből a kutatól arra következtetnek, hogy Pavlopetri az eddig gondoltnál jóval nagyobb lehetett: az újonnan felfedezett épületek, utcák alapján a város nagyjából 9000 négyzetméteren terülhetett el. A régészek a leletek alapján bizonyítottnak tekintik, hogy Pavlopetri már a mükénéi kor előtt, a bronzkorban is lakott település volt: Kr. e 5000-3000 közötti lakossága nagyjából 500-2000 fő lehetett. Az ötéves kutatás eredményeiből egy digitális videót is készült, amelyben bemutatják, hogyan is nézhetett ki az ókori város.
A jelenlegi legvalószínűbb feltételezések szerint egy földrengés pusztítozta el valamikor Kr. e 1000-ben vagy időszámításunk szerint 375-ben. A víz alatti városra napjainkban a környező vizeken közlekedő nagyobb hajókról származó vegyi szennyeződések jelentik a legnagyobb veszélyt, de a görög hatóságok és aktivisták mindent megtesznek azért, hogy megvédjék a világ legősibb elsüllyedt települését.
