Hogyan került egy esőerdő a Déli-sarkvidékre? Hogyan került egy esőerdő a Déli-sarkvidékre?
Fotó: Pixabay

2024-11-28

  • Drive
  • Világ
  • Hogyan került egy esőerdő a Déli-sarkvidékre?

Hogyan került egy esőerdő a Déli-sarkvidékre?

Mai fejjel elég nehéz elképzelni, de egy friss kutatás szerint több tízmillió évvel korábban még egy hatalmas esőerdő borította az Antarktiszt. Az Alfred Wegener Intézet kutatói hét évvel ezelőtt fúrtak le a tengerfenékbe a kontinens nyugati részén, igencsak jó állapotban fennmaradt bizonyítékokat hozva a felszínre.

Borostyánmaradványokat talált a Déli-sarkvidéken egy német és brit kutatókból álló csoport, ami a tudósok szerint azt jelentheti, hogy az Antarktisz felszínét valamikor nem vastag jégtakaró, hanem buja növényzet borította. A borostyánmaradványok felszínén a gyantafolyás egyik jellegzetes ismertetőjegyének számító fésűs töréseket észleltek – ez a jelenség olyankor áll fenn, amikor a gyanta kiszivárog a fából, hogy elzárja a kérget a külső veszélyek elől.

Image
Fotó: Unsplash

Az Antarktisz nyugati szegletében 2017-ben megkezdett kutatás során a szakemberek lefúrtak a tengerfenékbe, majd a kinyert maradványok több évig tartó feldolgozását követően arra a következtetésre jutottak, hogy ezek megkövesedett gyökerek hálózatából származnak, a 145-66 millió évvel ezelőtti kréta földtörténeti korszak idejéből. A leletek mikroszkópikus vizsgálata során pollenre és spórákra utaló jeleket is találtak. A borostyánmaradványokkal együtt mindebből arra következtetnek, hogy az Antarktisz területe annak idején olyan meleg és nedves lehetett, hogy a gyantát termelő fák is képesek voltak rajta fennmaradni. Ennél is érdekesebb, hogy ez a növényzet a teljes sötétséghez is alkalmazkodott, hiszen a kréta korszak közepének a téli időszakában koromsötétbe borult a térség.

Image
Fotó: Unsplash
Emiatt feltételezhető, hogy a napjainkban a jég birodalmának szánító térséget mintegy 80-90 millió éve olyan erdők borították, amelyeket manapság Új-Zélandon és Patagóniában találunk.

A Science Alert szerint ezt az is alátámasztja, hogy a kréta korszak volt a Föld történetének egyik legmelegebb periódusa: a környéken talált vulkáni lerakódásokból még az is kiderült, hogy az erdőtüzek is gyakoriak voltak az Antarktiszon és a közeli szigeteken. A tudósok szerint a borostyán azért maradhatot fenn, mert a magas vízszint aránylag hamar elborította a fák gyantáját, és így megvédte az UV-sugárzástól és az oxidációtól. Azt viszont egyelőre még nem sikerült kideríteni, hogy mi lett az Antarktisz erdőivel akkor, amikor a kontinens levált  Ausztráliáról és Dél-Amerikáról, és “elindult” a Déli-sark irányábea.