2024-04-29
Világrekord népsűrűség és teljes törvényenkívüliség
A fallal körbevett betonhalmaz a mai Hongkong északkeleti részén feküdt, alig 2,6 hektáros, azaz nagyjából négy futballpályányi területen – ennyi helyen élt egyszerre mintegy 50 ezer ember. Bár bőven lett volna hely a terjeszkedésre, mindenki a falakon belül akart maradt, ugyanis Kowloon Walled City jogi szempontból nem számított Hongkong részének.
A kínai császárság korában, a 19. század elejéig, Kowloon csupán egy apró helyőrség volt, egy-két tucat katonával, a jóval jelentősebb Kanton kikötőváros közelében. Az 1800-as évek elején egy erőddel bővítették ki a támaszpontot, ami végül fordulópontot jelentett Kowloon történetében.
Fotó: Wikimedia Commons
A régió felvirágzását a brit teakereskedelem beindulása hozta el, azonban – mivel Kínának nem volt szüksége az európai importtermékekre – az angolok a „kereskedelmi egyensúly” fenntartása érdekében elkezdtek indiai gyarmatukról ópiumot szállítani az országba. A gyorsan elterjedő kábítószer látványosan meggyengítette a kínai gazdaságot, kirobbantva az első ópiumháborút (1839-1842), amely végül brit győzelemmel zárult. Ennek következtében foglalta el Nagy-Britannia 1841-ben Hongkongot, és bár a szomszédos szigeten található Kowloon még kínai kézen maradt, óvatosságból falat építettek a város köré.
A kínai-brit konfliktus azonban itt még nem ért véget, és a második ópiumháború (1856-1860) után Kowloon is brit fennhatóság alá került. A területek jogállásáról folyó tárgyalások 1898-ig elhúzódtak a két állam között, és végül egy olyan megállapodás született, hogy Kína 99 évre bérbe adta őket Nagy-Britanniának. A szerződés azonban egy furcsa kitételt is tartalmazott: egyetlen kivétellel egész Hongkongra vonatkozott. Ez a kivétel volt Kowloon fallal körbevett városa, így a brit gyarmat kellős közepén akadt egy hely, ami jogilag Kínához tartozott, de igazából egyik ország sem törődött vele. A sorsára hagyott Kowloon pedig lassacskán növekedni kezdett.
Fotó: Google Maps
A második világháború előtt és alatt a Japán egyre több területet foglalt el a környéken, és 1941-bn megszállta Hongkongot is, amelyet fontos katonai bázisnak épített ki. A japánok a város falait is lebontották, hogy repülőteret építhessenek a közelében. Közben azonban zajlott a kínai polgárháború (1927-1950) is, amelynek hatására menekültek sokasága érkezett a még brit fennhatóság alatt álló Hongkongba, és egyben a kínai területnek számító Kowloonba.
Mivel a menekültek elsősorban olcsó lakhatást kerestek, nagyarányú építkezések kezdődtek Kowloonban: az addigi egyszintes házak helyét 14 emeletes felhőkarcolók vették át, sötét sikátorokká változtatva a napfényes utcákat. És mivel itt nem voltak érvényesek a hongkongi törvények, az új házak szinte semmilyen építészeti előírást nem tartottak be. Egy kivétel azonban ebben is volt: mivel Kowloon nagyon közel helyezkedett el a már említett repülőtérhez, szigorúan megtiltották a 14 emeletnél magasabb házakat építését.
A napsütés ekkor már csak a városszéli lakások külső oldalaira, valamint a középen található „lyukra” (ahol egy templom és egy adminisztrációs épület helyezkedett el) nyíló lakásokhoz ért el, a többi épületben teljes sötétség és embertelen körülmények uralkodtak. Szemétszállítás híján borzalmassá vált a levegő minősége, amit az épületekben működő gyárak is fokoztak. Az ablaktalan lakások megvilágítását a legtöbben illegálisan, külső kábelekre rácsatlakozva oldották meg, és a vizet is kívülről hozták.
A rémes higiéniai viszonyok ellenére a város egészen jól működött, az emberek összefogtak, támogatták egymást és sajátos közösséget oztak létre. Érkeztek például kizárólag kínai engedéllyel rendelkező, a lakosok különböző workshopokat tartottak, az egyik legnépszerűbb üzletnek pedig az ételkészítés bizonyult.
Kowloon zavaros jogi helyzete és a brutális körülmények azonban nemcsak az olcsó lakást keresőket, hanem a bűnözőket is vonzotta. A 20. században nagyrészében a várost a triádoknak nevezett bűnszervezetek uralták, és bár helyiek semmilyen adót sem fizettek, biztonságuk érdekében ezeknek a csoportoknak kénytelenek voltak egyfajta védelmi díjat fizetni. A triádok kezdetben a prostitúció elősegítésével és ópiumbarlangokat létrehozásával foglalkoztak, később pedig beszálltak a heroinkereskedelembe is.
A hongkongi hatóságok kényes helyzetbe kerültek, mivel ha állandó rendőri jelenlétet tartanak fenn Kowloonban, jogi szempontból felért volna Kína megtámadásával. Végül azt a megoldást választották a bűnözés visszaszorítására, hogy az 1970-es évektúl kezdve rengeteg eseti razziát hajtottak végre a városban, letartóztatva a bűnözőket és lefoglalva a megtalált kábítószert.
Az egyedülálló jogi helyzetben végül az 1898-as kínai-brit szerződés 99 éves időtartama biztosította a megoldást, és a bűnbarlangként elhíresült terület felszámolását. Hosszú éveken át tartó tárgyalások sora után a két ország 1984-ben egyezett meg arról, hogy a britek 1997-ben Hongkong egész területét visszaadják Kínának. Ebből a szerződésből már Kowloon különleges területe sem maradt ki: az egyedik “társadalmi helyzet”,valamint az épületek állapota és tűzveszélyessége miatt mind a hongkongi, mind a kínai hatóságok egyetértettek a város teljes kiürítésében és lerombolásában.
A bontási munkálatok 1993-ban kezdődtek, mára pedig csupán egy zöldellő park és abban található emlékmű idézi fel Kowloon titokzatos múltját. A vezetékekkel tarkított, szűk sikátoros utcák ugyanakkor számos videojátékot (mint a Call of Duty, Fear Effect, Stray) és filmet inspiráltak, de Kowloonnak is köszönhető a napjainkban rendkívül népszerű cyberpunk világ kialakulása is.
Getty Images/Hans Georg Roth
