2024-08-02
Irán nemzeti kincse, ami a mai napig hűti a sivatagi településeket
Több mint 1500 évvel ezelőttről származnak az iráni szélfogókról szóló első feljegyzések, a régészel azonban ennél is régebbi, hasonló hűtési eszközökre is bukkantak már más közel-keleti országokban, Egyiptomban, Pakisztánban és Indiában is. Az évezredes találmány akár 10 fokkal is csökkenti a hőmérsékletet.
A magas, kéményszerű szélfogók számos sivatagi város régebbi házainak tetején láthatók: úgy hasznosítják a hűvös szeleket, hogy lefelé irányítják a házba vagy a föld alatti, raktározásra használt helyiségekbe, ahol többek között romlandó élelmiszereket is tárolnak. Iránban, ahol még most is nagyszámú szélfogót láthatunk, saját nemzeti kincsnek tekintik a szerkezetet, pedig jó eséllyel már az egyiptomi fáraók és az Óperzsa (Akhaimenida) Birodalom ideján is hasonló módon hűtötték a belső tereket.
A szélfogók többsége téglalap alakú, és mind a négy oldalára beömlőnyílásokat vágnak, hogy a több irányból fújó szeleket is hasznosíthassa. Egyes településeken viszont gyakran csak egy nyílással rendelkezik, hogy az északi irányból fújó, kemény, poros, sivatagi szél ne jusson be az épületekbe. A magasabb légrétegek hidegebb szelei lefelé irányulnak a keskeny, függőleges réseken, felfelé nyomva ezzel az épületek belsejének meleg levegőjét – amely a szélfogó túloldalán lévő nyíláson keresztül távozik.
A szélfogót, a szintén perzsák által kifejlesztett ősi földalatti vízrendszerhez, a qanathoz hasonlóan, a modern légkondicionáló berendezések mára elavulttá tették, inkább csak a régi korok emlékének számít. És bár egyre kevesebben használják, kulturális szerepe továbbra is megkérdőjelezhetetlen Iránban. A turizmusból befolyó összegeket sok településen a régi házak renoválására és konzerválására fordítják, így őrizve meg a továbbra is hatékony szélfogókat a következő nemzedékek számára.
