2026-11-02
Palack nélkül, egyetlen lélegzettel merülnek a koreai tenger legendás búvárasszonyai
A dél-koreai Csedzsu szigetén nemzedékek óta élnek olyan asszonyok, akik légzőkészülék nélkül merülnek a tengerbe, hogy összegyűjtsék annak kincseit. A haenyeo közösség tagjai egyetlen lélegzettel ereszkednek a mélybe, miközben ma már több mint 90 százalékuk elmúlt 60 éves, és csaknem kétharmaduk legalább 70 esztendős.
A haenyeo elnevezés nagyjából azt jelenti, hogy „a tenger asszonya”, és Csedzsu hagyományos női búváraira utal. Számukra a merülés nem csupán megélhetés, hanem évszázadok óta öröklődő tudás. Kagylókat, tengeri sünöket, tengeri fülcsigákat, tengeri uborkákat és algákat gyűjtenek egyszerű eszközökkel, légzőpalack nélkül. A víz alatt kizárólag a merülés előtt beszívott levegőre támaszkodnak. Általában egy percig maradnak a mélyben, olykor tovább is. Felszínre érve jellegzetes, sípolásra emlékeztető hangot hallatnak, amelyet sumbisorinak neveznek.
Ez a kilégzés és az újabb belégzés sajátos módja, két merülés között pedig a felszíni pihenés a biztonságot is szolgálja. A túl rövid szünetek ugyanis növelhetik a nyomásváltozással összefüggő problémák kockázatát. A nők rendszerint tíz méter körüli mélységbe merülnek, a legtapasztaltabbak azonban akár húsz méterre is lejutnak. A módszer veszélyei közé tartozik az oxigénhiány miatti eszméletvesztés, a nyomás okozta sérülés, a merüléshez kapcsolódó tüdőödéma és ritkábban a dekompressziós betegség. Egy 56–83 éves búvárasszonyok bevonásával készült vizsgálat szerint az idősebbek tudatosan csökkentik merüléseik időtartamát és gyakoriságát, alkalmazkodva szervezetük teherbírásához.
Hetvenéves koruk után is merülnek
A haenyeo közösség egyik legkülönlegesebb sajátossága, hogy sok asszony időskorában is folytatja a munkát. 2025 végén Csedzsun 2371 aktív haenyeót tartottak nyilván, túlnyomó többségük nő volt. A búvárok 63,3 százaléka legalább 70 éves volt, több mint 90 százalékuk pedig már betöltötte a hatvanat. A hagyományos merülési kultúra 2016-ban felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségének jegyzékére. A közösség azonban folyamatosan fogyatkozik: 2013-ban, az UNESCO-jelölés előkészítésekor még több mint 4500 haenyeo élt a szigeten, számuk 2025 végére csaknem megfeleződött. Ennek fő oka az elöregedés és az új búvárok hiánya. A tanulás régebben gyakran már kamaszkorban, sekély vízben kezdődött. A búvárokat tapasztalatuk alapján három csoportba sorolják: a hagun a kezdőket, a junggun a középhaladókat, a sanggun pedig a leggyakorlottabbakat jelöli. Utóbbiak a közösség meghatározó tagjai, akik tudásukat a fiatalabb vagy kevésbé tapasztalt asszonyoknak adják tovább.
A tenger a családi szerepeket is átalakította
A haenyeo hagyománya Csedzsu társadalmi viszonyaira is hatással volt. Sok családban a búvárasszonyok biztosították a jövedelem jelentős részét, így gazdasági szerepük erősebbé vált, mint amilyen a hagyományos dél-koreai társadalomban általában jellemző volt. Egyes közösségekben a férfiak nagyobb részt vállaltak a házimunkából és a gyermeknevelésből. Emiatt Csedzsu társadalmát olykor részben női vezetésűnek, pontosabban nőközpontúnak nevezik. Ez azonban nem jelentette a hagyományos szerepek teljes felcserélődését. A politikai és vallási vezetői tisztségeket történelmileg többnyire férfiak töltötték be, az öröklés pedig elsősorban férfiágon történt. A búvárasszonyok különleges helyzete leginkább a családok eltartásában és a helyi gazdasági életben mutatkozott meg.
Egyre kevesebb fiatal választja ezt az életet
A közösség jövőjének legnagyobb kérdése, sikerül-e továbbadni a hagyományt az újabb nemzedékeknek. A turizmus és a szárazföldi munkahelyek több lehetőséget kínálnak a fiatal nőknek, miközben a búvárkodás rendkívül megterhelő és veszélyes foglalkozás. A tengervíz melegedése, a szennyezés és a tengeri élővilág átalakulása tovább szűkíti azokat a területeket, ahol a haenyeók gyűjtögethetnek. Az éghajlatváltozás így nemcsak a tengeri élővilágot, hanem az évszázados hagyomány fennmaradását is fenyegeti. Csedzsun két iskola működik a búvárasszonyok képzésére. Az elméleti és gyakorlati oktatás a merülési és légzési technikák mellett a tengeri élővilág és a közösségi kultúra megismerésére is kiterjed. A haenyeók világa Lisa See amerikai írónőt is megihlette, aki A tenger asszonyai című regényében állított emléket nekik. A könyv megírása előtt az írónő alapos kutatást végzett, Csedzsura utazott, és idős búvárasszonyokkal beszélgetett, hogy minél hitelesebben mutathassa be életüket és hagyományaikat.
