A Mont Blanc-nál is magasabban fekszik ez a város, mégis tízezrek költöznek ide

A dél-perui Puno régióban fekvő település körülbelül 5100–5300 méteres tengerszint feletti magasságban terül el. Összehasonlításként a Mont Blanc mintegy 4805 méter magas, vagyis La Rinconada lakói mindennapjaikat az Alpok legmagasabb csúcsánál is jóval magasabban élik. Ezen a magasságon a légköri nyomás nagyjából a tengerszinten mérhető érték fele, így minden lélegzetvétellel lényegesen kevesebb oxigén jut a szervezetbe. A szélsőséges körülmények ellenére sokan vállalják az itteni életet az arany reményében.

AZ ARANY VONZEREJE

La Rinconada környékének aranylelőhelyei régóta ismertek, az elmúlt évtizedekben pedig munkások tömegeit vonzották a térségbe. A helyi bányászatban ma is működik a cachorreo nevű rendszer, amelyben a dolgozók nem kapnak rendszeres fizetést. A bányászok jellemzően 25 napig ellenszolgáltatás nélkül dolgoznak az üzemeltetőnek, majd három-öt napot kapnak arra, hogy saját hasznukra termeljenek ki ércet. Ennek költségeit maguk viselik, és semmi sem garantálja, hogy a kitermelt kőzet jelentős mennyiségű aranyat tartalmaz. Egy szerencsés időszak komoly bevételt hozhat, máskor viszont gyakorlatilag semmit sem keresnek.

A település gyors növekedését az infrastruktúra nem tudta követni. Sok lakóépület egyszerű hullámlemezből készült, az ivóvízellátás, a csatornázás és a hulladékkezelés pedig továbbra is súlyos gondot jelent. Egy közegészségügyi vizsgálat szerint a helyiek által használt víz mintegy 89 százaléka a Cumuni-tóból, a többi pedig a Riticucho gleccser olvadékvizéből származott. A vizet vezetékeken és tartályokban juttatják el a lakókhoz. Az elektromos hálózat csak 2000 körül érte el a települést, és sokáig megbízhatatlan maradt, ezért áramfejlesztőket is használtak. Az élelmiszert és más árukat alacsonyabban fekvő térségekből szállítják fel, amit a hó és a jég időnként jelentősen megnehezít. Komoly probléma a bányászatban használt higany okozta szennyezés is. Vizsgálatok higanyt és más nehézfémeket, köztük arzént és ólmot mutattak ki a bányavidék vizeiben és üledékeiben.

AZ EMBERI TŰRŐKÉPESSÉG HATÁRÁN

A tartós oxigénhiány jelentős terhet ró a szervezetre. Hatására túlzottan megnőhet a vörösvértestek mennyisége, amitől a vér sűrűbbé válik, és kialakulhat a krónikus magaslati betegség. La Rinconadában végzett kutatások megmutatták, milyen szélsőséges alkalmazkodásra kényszerül az emberi szervezet. Egy 1594 lakos bevonásával készült vizsgálatban a résztvevők 44 százalékánál túlzott vörösvértest-szaporulatot, 14 százalékánál pedig krónikus magaslati betegséget állapítottak meg. Más vizsgálatok rendkívül magas hemoglobinszintet, magas tüdőartériás nyomást, a jobb szívfél tágulatát és további szív-érrendszeri változásokat is kimutattak. Ezek egy része kifejezettebb volt a magaslati betegségben szenvedőknél. A kutatók szerint La Rinconada valószínűleg közel fekszik ahhoz a magassághoz, amelyen az ember még képes tartósan élni, miközben a súlyos oxigénhiány már jelentős egészségügyi terhelést okoz. A pontos népesség nehezen meghatározható, részben a folyamatosan érkező és távozó bányászok miatt. Tudományos becslések mintegy 50 ezer lakossal számolnak, miközben a hivatalos népességi adatok ennél alacsonyabbak is lehetnek.

A település közúton Juliaca, Putina és Ananea felől közelíthető meg, egy nem megfelelően akklimatizálódott látogató számára azonban az igazi nehézség csak megérkezés után kezdődik. A magaslati betegség már akkor kialakulhat, ha valaki túl gyorsan jut 2500 méter fölé, ezért La Rinconada esetében különösen fontos a fokozatos alkalmazkodás. Súlyos tünetek jelentkezésekor a legfontosabb teendő a mielőbbi leereszkedés alacsonyabb területre. A helyiek mindennapjait a hideghez, az oxigénhiányhoz, a hiányos infrastruktúrához és a kiszámíthatatlan bányászathoz való állandó alkalmazkodás határozza meg. La Rinconada egyszerre példája az ember rendkívüli alkalmazkodóképességének és annak, milyen messz hajlandók elmenni emberek az arany reményében.