2025-08-19
Ez a hátborzongató erdő alig száz éves – mégis mintha ősidők óta itt lenne
Oklahomában található az egyik legkülönösebb erdő az Egyesült Államokban – pedig mindössze néhány évtizeddel ezelőtt telepítette az amerikai szövetségi kormány. A Párhuzamos Erdő nem őshonos fái, sűrűn ültetett, szabályos vonalai és sötét, labirintusszerű belső részei miatt olyan benyomást keltenek, mintha egy misztikus film díszletébe csöppennénk. Az elhagyatott parkoló és a közelben fekvő Wichiták Szent Városa tovább fokozza a hely baljós, szinte természetfeletti hangulatát. A látvány egyszerre lenyűgöző és zavarba ejtő – mintha a természet és az emberi kéz közösen hozott volna létre valami megmagyarázhatatlant.
Oklahoma délnyugati részén, a festői Wichita-hegység ölelésében található egy mindössze 16 hektáros különleges erdő, amelyet „Párhuzamos Erdőként” (Parallel Forest) ismernek. Bár természetesnek tűnik, valójában kevesebb mint száz éve létezik, és mesterséges telepítés eredménye. A washingtoni kormány több mint 20 ezer vörös cédrust – más néven óriás tuját – ültetett ide, válaszul az 1930-as évek során pusztító hatású „Dust Bowl” nevű időjárási jelenségre. A „Dust Bowl” időszaka alatt hatalmas porviharok söpörtek végig az Egyesült Államok és Kanada középső, főként prérivel borított területein. Ezek a viharok nem csupán az ökológiai egyensúlyt borították fel, de súlyos gazdasági károkat is okoztak. A jelenséget elsősorban az aszályos időjárás és a helytelen mezőgazdasági gyakorlatok idézték elő, amelyek miatt a talaj védtelen maradt a széllel szemben. A cédruserdő telepítésének célja éppen az volt, hogy természetes szélfogóként védje meg a talajt, és megakadályozza a további porviharok kialakulását.
A kormány a nem őshonos (eredetileg a csendes-óceáni partvidékről származó) fafajta beültetésével akarta mérsékelni a Dust Bowl káros hatásait: az egyes fákat egymástól hat lábra (kb. 1,8 méterre) ültették el, remélve, hogy majd felfogják a száguldó port. Az ötlet azonban nem vált be, Oklahoma viszont kapott egy félreeső, kísértetfilmekbe illő, hátborzongató történetekkel teli erdőt. A kíváncsi látogatókat már a – többnyire elhagyatott – parkolóban sem fogadja túl bizalomgerjesztő látvány, de cédrusok közé hatolva egyből átérezhetjük a misztikus hangulatot: szinte rögtön eltűnik a napfény, a mérnöki precizitással ültetett fák pedig egy labirintus élményét keltik. Az egymástól egyenlő távolságra álló cédrusok miatt az ösvény is hamar eltűnik, így a látogatók fontos tisztában lenniük az irányokkal – hacsak nem akarnak körbe-körbe bolyongani.
A Párhuzamos Erdőt számos mítosz övezi: az egyik ilyen alapján például az alkoholtilalom idején többen is itt temették el ellenségeiket, de bizonyítékokat és különféle tárgyakat is elástak benne. Ezen felül, az évtizedek során több olyan beszámoló is napvilágot látott, miszerint éjszakánként szellemek suhannak el a fák között, mások pedig furcsa doboló hangokat hallottak. A legkülönösebb történetek az erdő közepét díszítő sziklaépítményhez kapcsolódnak, amelyre sokan sátáni vagy vallási rituálék központjaként tekintenek.
A térségben természetesen barátságosabb helyek is akadnak, hiszen a Párhuzamos Erdő a Wichita-hegység vadrezervátum lábánál terül el. A csörgedező patakokkal és nyugodt tavakkal, sziklás kanyonokkal és hegycsúcsokkal teli régió pedig tökéletes egy hétvégi kirándulásra: a legnépszerűbb túraútvonal a Bison Trail (Bölényösvény), amelyen végigsétálva a névadó bölények mellett tbbek között prérikutyákatis láthatunk.
