Közel egymilliós várost tett ki a radioaktív sugárzás veszélyének egyetlen apró figyelmetlenség

Goiás brazíliai tagállam fővárosa, Goiânia napjainkban egy 1,5 milliós nagyváros, az 1980-as években viszont még 900 ezer körül járt a lakosok száma, akiknek életét alaposan felbolygatta az 1987-ben bekövetkezett goiâniai sugárfertőződés. A történet az egykor a városban működő sugárterápiás intézetben kezdődött, amelyet éppen ekkoriban költöztettek el – de a bontási munkálatok során véletlenül hátrahagytak egy radioaktív anyagot (cézium-137-es izotópot) tartalmazó orvosi berendezést. Ezt a szabályok szerint jelenteniük kellett volna a hatóságoknak, azonban valamilyen okból kifolyólag ezt is elmulasztották.

A billiárdgolyó méretű gömböt a bontási munkálatok befejeztével találta meg két, hulladékgyűjtéssel foglalkozó lakos, akik – azt gondolván, hogy van valamennyi értéke – magukkal is vitték. Mivel semmit sem tudtak a kapszula összetételéről, otthon megpróbálták szétszedni, és ezzel akaratlanul is kitették magukat a halálos tartalmának.„A radioaktív forrás a cézium-klorid (szervetlen só) formájában volt jelen, ami kifejezetten jól oldódik. Az érintkezést környezetszennyezés követte, melynek hatására több személyt ért külső sugárzás, illetve belső fertőződés. Így kezdődött el az egyik legsúlyosabb sugárbaleset, amely valaha történt” – áll a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) kezdeti jelentésében, amelyet a történteket felelevenítő IFL Science idéz.

Az eszköz szétszerelése után a két megtaláló elkezdte árulni az alkatrészeket, és természetesen vevőiknek sem volt fogalmuk, hogy a darabok mekkora veszélyt jelentenek – egészen amíg valaki észre nem vette, hogy a fémdarab kéken világít a sötétben. A különös jelenség pedig a vásárló családtagjain és barátain túl is számos érdeklődött vonzott, sokan pedig apró, rizsszemnyi darabkákat is hazavittek, még olyanok is akadtak, akik ékszert szerettek volna készíttetni belőle. Néhány nap múlva azonban ezek az emberek már rosszulléttel küszködtek, bár eleinte sokan nem vették komolyan a gyomor- és bélrendszeri tüneteket. Végül valaki mégis elvitte kivizsgálásra a saját radioaktív darabját a közegészségügyi hivatalba, ahol hamar azonosították is a veszélyt.

Ettől a pillanattól kezdve fenekestől felfordult Goiânia élete. A városi stadiont karanténná alakították, ahol összesen közel 112 ezer potenciálisan sugárfertőzött személy vizsgáltak ki, és végül 249 főnél mutatták ki tényleges fertőződést. Közülük húszan szorultak sürgős kórházi ellátásra, négyük életét pedig így sem sikerült megmenteni: belehaltak az akut sugárbetegségbe. A becslések szerint a legsúlyosabban fertőzött személyeket 4,5-6 gray (az elnyelt sugárdózis mértékegysége) közötti sugárzás érte. Összehasonlításképpen, az Egyesült Államok Betegségmegelőzési és Ellenőrzési Központja (CDC) tájékoztatója szerint az akut sugárbetegség kialakulásához 0,7 graynyi dózis is elegendő – vagyis a goiâniai áldozatok a történelmi léptékben is példátlan mértékű sugárzásnak voltak kitéve. A fertőzöttek közül 110 személy vérvizsgálatának eredményei mutattak ki 0-7-es érték közötti sugárterhelést. Bár a cézium-klorid kitettség orvoslására léteznek gyógyszerek, a szövetekben okozott károk miatt a túlélőknél is magas a komolyabb betegségek – például rák – kialakulásának kockázata. Kezelés hiányában, 3,5-4 gray dózis esetében, az emberek fele 60 napon belül belehal a sugárfertőzésbe, az orvosi segítség viszont megnöveli a túlélési esélyeket. A goiâniai sugárfertőződés mindenesetre megmutatta, hogy egyetlen apró figyelmetlenség is mekkora tragédiát okozhat.