2025-10-14
Immár az UNESCO is felfigyelt Olaszország ősi, meseszerű „tündérházaira”
Szardínia nemcsak azúr partok és karsztos hegyhátak sora: a felszín alatt egy évezredeken át őrzött, különös világ terül el, ahol a halál, a hit és a varázslat motívumai találkoznak. Ezek a domus de janas – „tündérházak” –, amelyekbe a sziget népei temetkeztek. A sziklába vájt sírkamrák 2025-ben UNESCO-világörökségi rangot kaptak, és ma a sziget talán legkülönlegesebb régészeti örökségét jelentik.
A történet az i. e. 4. évezredig, az Ozieri-kultúráig nyúlik vissza. A mészkőfalakba faragott, föld alá rejtett terekben nem pusztán a végállomás, hanem az újjászületés ígérete kapott helyet. A több mint 3500 ismert sír közül mintegy 220-at vörös okkerrel és bikaszarv-díszítéssel festettek ki – a termékenység, az erő és a megújulás jelképeivel.
A néphit mindehhez mesét társít: a janas, a tündérszerű nőalakok holdfényes bőrrel, piros ruhában és aranyfonállal dolgozva tanították meg az embereket a kenyérsütésre, majd éjjel énekszó kíséretében tértek vissza barlangi otthonaikba. A sziget öregjei úgy tartják, aki beteszi a lábát egy tündérházba, magával visz valamit a varázslatából.
A domus de janas a sziget számos pontján felbukkan. Porto Torres közelében a Su Crucifissu Mannu komplexum 22 kamrája különösen látványos; itt nemrég egy férfikoponyán egy 3500 éves sebészeti beavatkozás nyomait is azonosították. Dél felé haladva Sennori fügékkel és olajfákkal szegélyezett lankái között bukkannak fel újabb kultikus sírok, falaikon vörösre festett bikafejekkel – a „szent szarvakkal” –, amelyek a túlvilági erőre utalnak. Magasabban, a Mesu ’e Montes fennsíkon (430 méteren) olyan kamrák nyílnak, amelyek mennyezetei és párkányai a korabeli lakóházak formáit idézik. A hiedelem szerint így könnyebb volt átlépni az „új életbe”. A falakon ma is felismerhetők a vörös festék nyomai és a sziklába vájt mélyedések, a megújulás rítusainak emlékei.
A sziget belsejében fekvő Sos Furrighesos temető már a bronzkorban, több mint 3200 éve működött. Három szintjén sorakozó sírjai között több mint 140 sziklarajz látható: spirálok, szarvmotívumok, geometrikus jelek. Ezek a formák a szardíniai kézművességben – szövésekben, kerámiákban – ma is tovább élnek, mintegy láthatatlan szálat húzva a jelen és a kőkorszak közé. Délen, Pranu Muttedu tölgyesei alatt egy mitikus táj bontakozik ki: több mint száz sírhely és három őskori kőoszlop alkot egységet. A helyiek szerint ez az „ősi játszótér” egyszerre szolgált menedékként és szent térként – a természet és az emberi szellem találkozópontjaként.
