400 méterrel a föld alatt készül a világ első végleges nukleáris hulladéktárolója

A projekt 2026-ban új szakaszba lépett: megkezdődött azoknak a furatoknak a kialakítása, amelyekbe később a kiégett fűtőelemeket tartalmazó kapszulák kerülhetnek. Az első, tényleges végleges elhelyezésre szánt furat fúrása augusztus 26-án indult. Mindez több mint két évtizeddel azután történt, hogy 2004-ben megkezdődött az ONKALO föld alatti kutatólétesítményének kialakítása. A szakemberek többek között azt vizsgálták, hogy Olkiluoto mintegy 1,9 milliárd éves alapkőzete alkalmas-e a kiégett nukleáris fűtőanyag hosszú távú elszigetelésére. A finn kormány 2015-ben adta ki a végleges tároló építési engedélyét, a létesítmény kivitelezése pedig 2016 végén kezdődött meg.

 A berendezés több mint kilenc méter hosszú, három méternél szélesebb és csaknem négy méter magas. Egy-egy furat 8,4 méter mély és 1,75 méter átmérőjű, kifúrása pedig mintegy tíz óra tényleges fúrási időt igényel. A pontosság létfontosságú: a furat középpontja teljes hosszában legfeljebb 25 milliméterrel térhet el az előírt függőleges középvonaltól. Ha ezt a határértéket túllépik, a furat nem használható végleges elhelyezésre. Az ONKALO feladata a finn atomerőművekből származó kiégett fűtőelemek végleges elhelyezése és hosszú távú elszigetelése. A fűtőelemek öntöttvas belső résszel ellátott rézkapszulákba kerülnek, amelyeket a tárolóalagutak padlójába fúrt mélyedésekbe eresztenek. A kapszulákat bentonitagyag veszi majd körül, a megtelt alagutakat pedig később visszatöltik és lezárják.

A biztonság több egymást kiegészítő védelmi rétegen alapul. A kapszula, a bentonit, az alagutak visszatöltése és a több száz méter vastag kőzettömeg együttes feladata megakadályozni, hogy radioaktív anyagok a felszín közelébe jussanak. Az első tárolóalagút mintegy 330 méter hosszú, és körülbelül 30 furatot alakítanak ki benne. Ez azonban csak kis része a tervezett föld alatti rendszernek. Az ONKALO teljes befogadóképességét mintegy 6500 tonna uránt tartalmazó kiégett nukleáris fűtőanyagra méretezték, ami hozzávetőleg 3250 végleges tárolókapszulát jelent. A működés évtizedei alatt további mintegy 40 kilométernyi alagút kiépítését tervezik. Bár már a végleges elhelyezésre szánt tereket alakítják ki, a működési engedélyezési eljárás még nem zárult le. A finn sugár- és nukleáris biztonsági hatóság 2026. augusztus 4-én kedvező biztonsági értékelést adott, a működési engedélyről azonban a finn kormánynak kell döntenie. Amíg az engedélyt nem adják ki, kiégett nukleáris fűtőanyag nem kerülhet a végleges tárolóhelyekre. A jelenlegi munkák mégis fontos fordulópontot jelentenek: a korábbi kísérleti furatok után először készülnek olyan mélyedések, amelyek később ténylegesen a végleges tárolórendszer részévé válhatnak.

Ha minden szükséges jóváhagyást megkap, az ONKALO lehet a világ első ipari léptékű létesítménye, ahol kiégett nukleáris fűtőanyagot véglegesen, több száz méterrel a felszín alatt helyeznek el. Finnország nincs egyedül ezzel a megoldással. Svédországban 2025 januárjában kezdődött meg a forsmarki mélységi tároló építése, az első kiégett fűtőelemek elhelyezését pedig a 2030-as évekre tervezik. Franciaországban a Cigéo projekt engedélyezése folyamatban van, miután 2026. július 16-án lezárult a nyilvános vizsgálat. Kanada 2024-ben választotta ki az Ontario északnyugati részén, Ignace térségében fekvő helyszínt, a hatósági eljárás pedig 2026 januárjában kezdődött meg. Az ONKALO jelenleg a legelőrehaladottabb azok közül a projektek közül, amelyek ugyanarra a kérdésre keresnek választ: hogyan lehet a kiégett nukleáris fűtőanyagot biztonságosan elszigetelni olyan időtávon, amely messze meghaladja a felszíni létesítmények élettartamát.