A román és a magyar utasok is élen járnak a leszállás utáni tapsban – miért teszik, és mit mondanak a pszichológusok

Miért szeretünk tapsolni, és mikor indul be leggyakrabban a „műsor”? A válaszok sokat elárulnak arról, hogyan utazunk. A kutatás szerint a taps elsősorban Közép- és Kelet-Európa nyaralójáratain a legelterjedtebb, amelyeken a román, bolgár és magyar utasok megközelítőleg 45–48 százaléka állította, hogy tapsol leszálláskor. Ezzel szemben a britek, a svájciak és a szerbek körében az arány alig éri el a 30 %-ot. Összességében a válaszadók kicsivel több mint fele — mintegy 55 % — mondja azt, hogy rendszerint megtapsolja a leszállást.

Kik tapsolnak többet? Azok, akik ritkán repülnek: a legfeljebb évente egyszer repülők 70 %-a tapsol, szemben azzal az 59 %-kal, akik évente néhányszor utaznak. Az évente 10-nél több repülést teljesítő utasok körében az arány 40 % körülire csökken. A legtöbben a megkönnyebbülést — hogy épségben megérkeztek —, valamint a személyzet iránti köszönet kifejezését jelölték meg a tapsolás okaként. A motivációk régiónként is eltérnek. Közép- és Kelet-Európában az utasok 38 % mondta, hogy a sikeres leszállást ünnepli tapsolással, míg Nyugat-Európában ugyanezt 31 % említette. A nyugat-európaiak gyakrabban hivatkoznak a személyzet munkájának elismerésére (28 %, szemben a keletiek 23 %-ával).

Az életkor önmagában nem meghatározó, bár a lelkesedés a fiataloknál látványos: a 18–24 évesek 64 %-a tapsol, őket a 45–64 éves korosztály 57 %-a követi, valamint a 35–44 évesek 54 %-a. A megkérdezett légiutas-kísérők megerősítik a konformizmus szerepét, és megfigyelik, hogy a taps gyakrabban jelenik meg turbulens járatok után; ugyanakkor közel kétharmaduk úgy véli, hogy a gyakorlat visszaszorulóban van, ahogy a repülés rutinná válik. Azt is megjegyzik, hogy a taps különösen népszerű a román, az albán és az olasz utasok körében.