Megérkezett Ausztráliába a világ leghosszabb repülőútjára tervezett gép

A gép Franciaország elhagyása után Olaszország, az Adriai-tenger, Albánia, Észak-Macedónia, Görögország, Törökország, Irak, Szaúd-Arábia és Omán fölött haladt el. Ezután megközelítőleg 8000 kilométeres szakasz következett az Indiai-óceán felett. A Toulouse–Melbourne tesztrepülés csaknem 19 óra 12 percig tartott. Ez ugyan rendkívül hosszú idő, de a Qantas Project Sunrise programjában tervezett menetrend szerinti járatok menetideje akár a 22 órát is elérheti. Az A350-1000ULR feladata az lesz, hogy leszállás nélkül kapcsolja össze Ausztrália keleti partját Európával és Észak-Amerikával. A Qantas közvetlen Sydney–London és Sydney–New York járatokat készít elő, megszüntetve azokat a kötelező megállásokat és szoros átszállásokat, amelyek évtizedeken át hozzátartoztak az ilyen utazásokhoz. A légitársaság ezeket az útvonalakat a kereskedelmi repülés utolsó nagy, még meghódításra váró területei között tartja számon.

A teszt során nem szállítottak utasokat. A gépet számos érzékelővel és adatrögzítő berendezéssel látták el, hogy az Airbus mérnökei a mindennapi használathoz hasonló körülmények között vizsgálhassák az A350 rendszereinek működését. Az utasok tömegét mesterséges terheléssel helyettesítették, de még az emberi test által kibocsátott hőt is utánozták. Az ülésekbe meleg vizet szállító csöveket szereltek, hogy a kabin hőmérsékleti viszonyai egy valóban megtelt járat körülményeihez hasonlítsanak. A rendkívüli hatótávolságot különleges műszaki átalakítások teszik lehetővé. A repülőgép hátsó-középső részén egy körülbelül 20 ezer literes kiegészítő üzemanyagtartályt alakítottak ki. Ez anélkül növeli a megtehető távolságot, hogy csökkentené az utasok számára rendelkezésre álló kabinteret. A legfeljebb 17 ezer kilométeres utakhoz a gép megközelítőleg 150 tonna, vagyis 188 ezer liter üzemanyagot vehet fel. Legnagyobb engedélyezett felszállótömege eléri a 324 tonnát.

A hagyományos Airbus A350-1000 jóval több utas szállítására lenne alkalmas, a Qantas azonban 238 férőhelyes elrendezés mellett döntött. Az utasteret az alapoktól kezdve a rendkívül hosszú repülések igényei szerint alakították ki. A világítással az utasok alvási ritmusának átállítását segítenék, az étkezéseket pedig úgy időzítenék, hogy mérsékeljék az időeltolódás kellemetlen hatásait. A kabin a hasonló méretű repülőgépeken megszokottnál tágasabb és szellősebb érzetet kínálna. A prémium turistaosztály és a turistaosztály között külön jólléti területet alakítanak ki. Itt nyújtózkodást segítő kapaszkodók, képernyőkön bemutatott gyakorlatok, ivóvíz és könnyű harapnivalók várják majd az utasokat. A cél az, hogy az emberek egy közel egész napos utazás alatt rendszeresen felálljanak, mozogjanak és folyadékot fogyasszanak, ne pedig folyamatosan az ülésükben maradjanak.

A fedélzeten hat első osztályú lakosztály kap helyet, teljesen vízszintes ággyá alakítható fekhellyel, dönthető fotellel és 82 centiméteres érintőképernyővel. Az üzleti osztályon 52 lakosztályt, a prémium turistaosztályon 40, a hagyományos turistaosztályon pedig 140 ülést alakítanak ki. A turistaosztályon hat irányban állítható fejtámlák, többféleképpen használható asztalok és ülésenként két USB-C-csatlakozó javítja a kényelmet. Az utasok 34 centiméteres, Bluetooth-kapcsolatra alkalmas érintőképernyőt, valamint személyes elektronikai eszközeik elhelyezésére szolgáló tartót is kapnak. A Project Sunrise elnevezés a Qantas 1940-es években közlekedő Double Sunrise járataira utal. Ezek az utak olyan sokáig tartottak, hogy az utasok egyetlen repülés során két napfelkeltét is megfigyelhettek. A Qantas 2018 óta közvetlenül összeköti Perth-et Londonnal. Ezt a járatot Boeing 787-9 Dreamliner repülőgéppel teljesíti. Sydney leszállás nélküli összekapcsolása Londonnal és New Yorkkal azonban ennél is jóval összetettebb és nagyobb vállalkozás.

Jelenleg a Singapore Airlines New York és Szingapúr közötti, körülbelül 18 óra 50 perces útvonalát tartják a világ leghosszabb rendszeres kereskedelmi járatának. A Qantas új útvonalain a menetidő meghaladná a 19 órát, a Sydney–London járat pedig akár 22 órán át is tarthatna. Az új szolgáltatások ezért nemcsak a repülőgépek hatótávolságát teszik próbára. Jelentős kihívást jelentenek az utasok állóképessége, a személyzet munkarendje, a fedélzeti szolgáltatások időzítése és a hosszú utazás során biztosítható kényelem szempontjából is. A Qantas összesen 12 Airbus A350-1000ULR repülőgépet rendelt. Az első gépek átadását 2027-re tervezik. A repülőgépek 370 perces ETOPS-minősítést kapnak. Ez lehetővé teszi, hogy akár 6 óra 10 perces repülési távolságra is eltávolodjanak a legközelebbi, biztonságos leszállásra alkalmas repülőtértől. Ennek köszönhetően közvetlenebb útvonalakon szelhetik át az óceánokat, és a világ szinte bármely pontja között teljesíthetnek rendkívül hosszú repüléseket.