Az Etna lábánál találjuk a világ legjobb pisztáciáját

A pisztáciát gyakran nevezik „Szicília aranyának”, és egybehangzó vélemények szerint a legfinomabb változatát a a Catania melletti Brontéban kóstolhatjuk meg: a dombvidéken fekvő város tele van pisztáciafákkal, amelyek termését a helyiek sokféle módon hasznosítják.

Az Etna lábánál található kisváros gyakorlatilag a környéken termő pisztáciából él, nem véletlenül becézik a “pisztácia Mekkájának”. A helyiek rengeteg receptben hasznosítják a csonthéjas termést: találunk itt pisztáciás tésztát, pisztácialisztet, pisztáciás arancinit (ropogós rizsgolyók), brióst és granitát, valamint a klasszikus, la filetta nevű pisztáciás pitét is.

Fotó: Shutterstock

„Szicília kétségkívül a pisztácia anyaországa – a csonthéjas óriási részét képezi a gazdaságnak, hiszen ami itt terem, annak egyedi íze van” – magyarázta a Thrillistnek Laura Lupo, a pisztáciával foglalkozó A’Ricchigia mezőgazdasági vállalat tulajdonosa, aki szerint tapasztalatlan szemnek nem egyszerű felismerni a Bronte-pisztáciát. Első látásra ugyanis nagyon hasonlít az általános változatra, de a figyelmesen megnézve jól látható, hogy az alakja és a színe is eltér a megszokottól. „Ha a szemek hoszúkásak és a színük élénkzöld, illetve lila árnyalatokat tartalmaz, akkor eredeti pisztáciáról beszélünk” – mondja Laura Lupo. Ez a vulkanikus, ásványi anyagokban gazdag szicíliai termőföldnek köszönhető, amely az Etna mintájára többek között szilícium-dioxidot, vasat és mangánt is tartalmaz. A Görögországból, Törökországból és más szicíliai régiókból származó közönséges pisztácia jóval kerekebb, a színe pedig sötétzöldes.

A szicíliai pisztáciatermelés kezdete a 8. századra tehető, amikor az arabok meghódították a szigetet, és több ezer magot ültettek el: főleg rágcsálnivalóként, valamint süteményekhez, baklavákhoz használták. Hamarosan rájöttek, hogy az Etna körüli talaj a vulkáni tevékenység és a hőmérséklet miatt jóval termékenyebb, és Bronte térségében minden adott a minőségi pisztáciát termesztéséhez. „Manapság a pisztáciát kizárólag kézzel és nyakra kötött zsákok használatával szedik, mivel a kihűlt vulkáni talajt semmilyen gépi eszköz nem érintheti – ráadásul ez a pisztácia eléggé kényes” – magyarázta egy mezőgazdasági szakértő.

Fotó: Shutterstock

Bronte pisztáciája az 1940-es években lett világhírű, James W. Parkinson philadelphiai fagylaltkészítőnek köszönhetően, aki több éves tanulmányozás után ismerte meg az itteni változatot, és számos kísérletet követően feltalálta a kizárólag szicíliai alapanyagból készített pisztáciafagylatot. Felfedezését immár számos helyi fagylaltozóban és cukrászdában megízlelhetjük, de az éttermek kínálatából sem hiányozhat a pisztácia. Bronte tanulni vágyó látogatói gasztronómiai workshopokon vehetnek részt, és a pisztáciafarmokra is ellátogathatnak – erre egyértelműen szeptember a legalkamasabb iőszak, ekkor zajlik ugyanis az éves pisztáciafesztivál. Ez természetesen a gasztronómiára helyezi a hangsúlyt, de az ínyenc élményeket zenés-táncos mulatozás és más programok is kiegészítik.