Víz alatti városok, amelyeket meg lehet látogatni

A tudósok a világ legősibb elsüllyedt városának tartják az 1967-ben felfedezett Pavlopetrit, amelynek története Kr. e. 2800-ig vezethető vissza. Az ókori görög várost feltehetően földrengések és a tengerszint emelkedése miatt nyelte el a víz mintegy 3000 évvel ezelőtt. A Peloponnészoszi-félsziget déli csúcsán, Lakonía prefektúrában található város egyedülálló lehetőség arra, hogy beletekinthessünk egy bronzkori település mindennapjaiba. A víz alatt fennmaradt utcák, épületek és sírhelyek romjainak felfedezéséhez még búvárképzésre nincsen szükség, mivel a tiszta vízbe sznorkelfelszereléssel is könnyedén lemerülhetünk.

A világ egyik leghíresebb elsüllyedt városát a spanyolok alapították 1509-ben, az 1600-as évek második felére pedig nyüzsgő kalózkikötővé vált. Pusztulásátegy kegyetlen földrengés, és az azt követő hatalmas tengerár okozta 1692 június 7-én, amely kimosta a homokos talajt Port Royal alól, és a a város mintegy kétharmadát elnyelte a tenger.

Az „Oroszlánvárosnak” is nevezett várost még a Kr. e. 206 és Kr. u. 220 között uralkodó Han-dinasztia alapította, és egyedi módon nem természeti folyamatok, hanem emberi tevékenység miatt került a víz alá. A kínai kormány ugyanis 1959-ben, hogy felépíthesse a Xin’an folyóra tervezett gátat, szándékosan a Csientao-tó mélyére süllyesztette a várost. Az évtizedekre feledésbe merült Sicseng 2001-es újrafelfedezését követően népszerű búvárhelyé vált.  Az édesvíznek és a fény hiányának köszönhetően a felszín alatt mintegy 40 méterrel található utcák, épületek és a beléjük vésett – oroszlánokat ábrázoló – minták remek állapotban konzerválódtak.

A Nápolyi-öbölben található Baiae fénykorában a Római Birodalom tehetős rétegeinek legnépszerűbb fürdőhelye volt, jelenleg pedig a világ egyik legkönnyebben felkereshető víz alatti városának számít. Baiae vesztét a gyakori vulkanikus folyamatok, földrengések és a tengermozgások okozták, amelyek miatt a fürdőváros emlékeit ellepte a tenger. A komplex föld alatti csatornarendszer és az ókori fürdők nyomai a mai napig láthatók: a mozaikpadlókkal és impozáns szobrokkal díszített romok üvegfenekű hajókon és búvárexpedíciók keretében is megtekinthetők.

Az Alexandriától keletre, az Abu Qir-öbölben fekvő Thonist (görög nevén Herakleiont) a Kr. e. 8. században alapították, és évszázadokon át egy nyüzsgő és fejlett kikötő volt, amíg az i. sz. 1. század vége körül földrengések és a tengerszint elpusztította. Az elsüllyedt várost 2000-ben fedezte fel Franck Goddio archeológus, aki csapatával érdekes műtárgyakra, hatalmas szobrokra, szfinxekre és különböző vallási tárgyakra bukkant a víz alatt. Napjainkban pedig már a látogatók is lemerülhetnek az ősi város romjai közé.

Az Epecuén-tó partján fekvő üdülővárost a modern korban, 1985 novemberében öntötte el a víz, amikor a heves esőzések következtében az árhullám átszakította a települést védő gátat. Villa Epecuén negyedszázadon át volt a víz rabságában, ám amikor 2009-ben a tó elkezdett visszahúzódni, egy része ismét a felszínre bukkant. Bár a sós víz jelentősen megrongálta az épületeket, az utcák vonalai még most is viszonylag jól kivehetőek.