2024-12-26
A Föld legveszélyeztetettebb állatfajai, amelyek akár már 2025-ben kihalhatnak
Az óceáni szigetországok mellett az állatvilágot is rendkívül jelentős mértékben veszélyezteti a klímaváltozás. Bár számos nemzeti park és rezervátum mindent megtesz a kihalófélben levő fjok megmentéséért, néhány helyzete igencsak súlyos. Lássuk, milyen állatokat fenyeget a legjobban a kihalás veszélye?
Az egyetlen hideghez alkalmazkodott leopard-alfaj az észak-kínai Csilin tartomány és Szibéria legdélkeletibb sarkának lakója, amelynek példányszáma a közelmúltban drámaian lecsökkent. A ’70-es években volt a legrosszabb a helyzet, amikor mindössze 30 egyed létezett belőlük – számuk napjainkban ugyan nagyjából 100-110-re tehető, de a beltenyészet, a zsákmányterületük elvesztése és az orvvadászat csökkenti fennmaradési esélyeiket. A Föld legritkább nagymacska-fajának számító amuri leopárd legfeljebb 21 évet él.
A legritkább gorillafaj élőhelye a Kongó vízgyűjtő területének Nigéria és Kamerun határvidékén elterülő része, de napjainkban a popoluációt csupán 200-300 példányra becsülik. Mivel ezek az emberszabásű majmok jellemzően kis csoportokban élnek, esetükben a párválasztás és így a szaporodás is problémás. Más fajokhoz hasonlóan, a gorillák létét is elsősorban élőhelyük csökkenése és az orvvadászat veszélyezteti. Az állatvédők mindent megtesznek a fennmaradásukért: a felfedezett vadon élő egyedeket sok esetben a Takamanda Nemzeti Parkba vagy a Kagwene Gorillarezervátumba szállítják.
A tengeri állatok közül a vaquitának is nevezett kaliforniai disznódelfineket fenyegeti leginkább a kihalás, ugyanis mindössze 10 példányuk úszkál a Kaliforniai-öböl északi végének vizeiben. A legkisebb és legritkább cetfajra a kopoltyúhálók jelentik a legnagyobb fenyegetést, amelyet főként a szintén veszélyeztetett totoaba nevű halak illegális befogására használnak. Mivel a két állat méretei közel egyformák, a delfinek gyakran beleakadnak a csapdákba – és mivel az illegális halászatot rendkívól nehéz felszámolni, sajnos nagyon is valós a vezélye annak, hogy 2025-re kihalnak a kaliforniai disznódelfinek.
A klímakrízis a meleg égövi óceánokban élő közönséges cserepesteknősökre is hatalmas veszélyt jelent, mivel jelentős mértékben kipusztulnak az állatok fő táplálékforrásának számító korallok. A tengeri teknősfaj egyedszáma manapság mintegy 8000-re tehető, de különleges páncéljuk miatt rengetegen vadásznak rájuk. Ezen túl az élőhelyük is folyamatosan csökken, valamint a tojásaikat is gyakran elfogyasztják más állatok.
A ma már kizárólag Indonézia egyes részein előforduló állat a legveszélyezettebb rinocéroszfajnak számít, miután 2019-ben az utolsó malajziai példány is elpusztult – jelenleg mindössze 30 egyed létezése vehető biztosra. Az szumátrai orrszarvúk a legagresszívabb rinocéroszok közé tartoznak, ezért is volt gyakori, hogy az emberekkel történő találkozás esetén „kénytelenek” voltak lelőni őket. További fenyegetést jelent számukra az élőhelyük rohamos csökkenése, az orvvadászat és a párválasztás – utóbbi azért, mert az állat élte nagy részét magányosan tölti a dzsungelben, ez alól csupán a párzási és a borjak nevelésének időszaka jelent kivételt.
A világ egyik legritkább emlősfaja olyan rejtőzkódó életmódot folytat, hogy pontos egyedszáma sem ismert: a legtöbb becslés szerint kevesebb mint 750 egyed élhet belőle Vietnámban és Laoszban. Rendkívül későn, csupán 1992-ben fedezték fel, és mivel jellemzően az erdők mélyén él, rendkívül nehéz felbecsülni a tényleges állományt. Ezért a deforesztáció, vagyis az erdős területek rohamos pusztulása jelenti számukra a legnagyobb veszélyt, ráadásul a befogott példányok mind gyorsan elpusztultak a befogás és szállítás miatti stressz miatt, ezért egyelőre az állatkerti szaporítása sem megoldható.
